Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány KÖNYVESPOLC

Györgypál Katalin

SZERETETRE HANGOLVA

László B. Irén kötete

Szeretetre hangolva… Mennyit beszélünk a szeretetről! A Nyíregyházán élő szerző, László B. Irén konkrétan írja meg, kiket és miket lehet, érdemes szeretni: a szülőföldet, tájat, növényeket, cicákat és Picurt, a kutyát; a családot, ezért különösen fájdalmas férje emléke; de mások hiánya is fájhat nagyon, betöltheti az ember lelkét a szomorúság. A versekben ugyanakkor megjelenik a remény, az újjászületés is.

Mozzanatokat tudunk meg a szerző életéből: a ház elhagyása, a csomagolás keserűsége, egyben a jövő elképzelése. Barátok, emberszeretet, kíváncsiság, érdeklődés az élet dolgai iránt – mindez éltető erőt ad számára.

Nyitó versében  már így szól: „A szeretet hangja vagyok, gyűlölök minden rosszindulatot” (A szeretet hangjai) – az együttélésről és békéről is szólva.

A természet közelsége, mint más köteteiben is, és a zene szeretete az, ami rögtön megfoghat bennünket barátnőkkel, hóval, karácsonnyal. De nem felejtheti a gyerekkort, a tanyát: „Csodálattal gondolok arra a kislányra, / kinek a tanyák népe volt igaz barátja.” (Tanya)

Egyik legkedvesebb verse számomra az Anyák napi illatok – amikor édesanyjuk előre megbeszélte a szomszéddal, hagyja a gyerekeket orgonát lopni…

„Csak azt veszítheted el, / amit megtartani próbálsz, / azt sohasem, amit adsz, / mit adományként magadban hordasz” – tanít ebben a kötetben is. (Szivárványhíd)

Jól ismert jelenséget ír le László B. Irén így: „Nincs idő nevetni, megsimogatni, / a kacér felhőkkel táncot járni, / rácsodálkozni a nyíló virágra, / nevetésed hangját rejteni éjszakába”. (Nincs időnk soha) Tudjuk, nem jó ez így!

Verséből valóban halljuk, ahogy Zeng a búzakalász: „Malmok őröljenek, / kemencék zengjenek, / földünk gyermekei / sose éhezzenek!” Szívéből jövő kívánság ez.

Zakynthos és Kefalónia, Görögország csodálatos tájai is megjelennek verseiben, hogy azután ismét az itthoni tájakon barangolhassunk. Az Almaszüret, Józsi Bátyja és Laci, a világjáró mind-mind ismerőssé válik.

„Köszöntöm az őszi erdőt, / színes leveleket, pergőt, / elpihenni vágynak avar-ágyon, / szelíd fény-fürdő, téli álom, / magam is erre vágyom…” – kifejező, szép sorok, megérinti a lelkünket. (Köszöntöm az őszi erdőt) De a szerző nem a halálra készül, hiszen a természetben észrevesz minden fontos apróságot, lám „meglibben egy pici ág, rigófi ül rája, / elringatja akácok fényben fürdő ága.” (Fényfürdő)

„Óh, ha tudnátok, álmomban erre hányszor járok! / Milyen kedvesek nekem a pipacsok, a búzavirágok!” – olvashatjuk a Szülőfalum, picike Őr című nagyon szép emlékező versében.

Később kis humort is találunk a naplóírásról – szerencsére mi is olvashatjuk műveit, nemcsak a Naplója. (Ezerszer eldöntöttem)

És a szeretett társ, férj, apa elvesztése miatti fájdalom. „Szellemed, életed suhan közöttünk, / Fájdalmas emlék maradtál nekünk! / Apus!” (Gyertyánk ma is ég Érted)

Álmok, fények, remények, / megcsaltatok engemet!” – panaszolja nagyon is érthető keserűséggel.

„Rejtőzködöm, felbukkanok, / egyszerű, természetes vagyok” – többek között így jellemzi önmagát Az én Utam c. versében. Sok tanulsággal szolgálhat!

„Legyen meleg fészek az újonnan jövőknek, / Védő ölelő kar hideg télnek, izzasztó melegnek” – kívánja a házába utána beköltözőknek (Búcsúzom), hiszen ő már Csomagol(ok), máshová költözik.

„Ami volt… már az enyém, / nem veszi el bárki, ha kőkemény, / én éltem meg, enyém marad, / az én lelkem lett vele gazdagabb” – fejezi be Picur című versét.

Úgy vélem, nagyon igaza van!

(László B. Irén: Szeretetre hangolva. Lelki meerősödés. Versek. URÁNUSZ K., Bp., 2018, 142 p.)




♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©