A koronavírus okozta rengeteg kellemetlenség
közepette van időnk egy kicsit elgondolkodni az eddigi
életünkön. Vajon mit csináltunk jól
és mit rosszul, hogy idáig jutottunk? A
kérdésre nagyon nehéz megadni az adekvát
választ. Biztosan tudjuk, hogy az emberiség sok mindenben
ártott magának az utóbbi évtizedekben. Most
nincs világháború, azonban kisebb helyi
háborúk és békétlenségek
sajnos most is előfordulnak a földkerekségen. Sokan
életüket vesztik a különböző
terrorcselekmények során, a természeti
katasztrófákról nem is beszélve. Még
ott vannak a közlekedési balesetek, amelyekben megint csak
rendesen pusztul az emberiség.
Az őserdők kiirtása, az üvegház hatás
miatt ugyancsak sok baj zúdult ránk. A globális
felmelegedés miatt megolvad az Északi-sark
jégrétege, emelkedik a tengerek vízszintje.
Földrengés, cunami, sorozatos erdőtüzek
pusztítanak az orbis terrarumon. És most megkaptuk a
koronavírust is, hogy még elkeserítőbb legyen a
helyzetünk. Kínában. Olaszországban,
Spanyolországban rengeteg áldozata van már az
új vírusnak, amely ránk szabadult. Szinte nincs
már olyan ország, amit ne ért volna el, és
ne lettek volna halálos áldozatai.
Magyarországot is elérte a ragályos
járvány, nem kímélve itt sem
polgártársainkat. A statisztika szerint ma már,
amikor a cikket írom, több mint egymillió ember
betegedett meg a földkerekségen.
Az áldozatok száma naponta nőttön nő. A
vírusnak egyelőre nincs ellenszere. Hónapoknak kell
eltelniük, mire esetlegesen megtalálják azt a
gyógyszert, amely legyőzi a kórt.
Főleg a 65 év felettieket veszélyezteti, de ez sem
szentírás. hiszen fiatalabbak is meghaltak már a
járvány miatt.
„MARADJ OTTHON!” – hirdeti a szlogen, mert
így nagy esélyed van arra, hogy nem kapod el a
fertőzést.
Tehát önkéntes karanténba vonultunk.
Betartjuk a szabályokat, amelyek remélhetően
hozzásegítenek ahhoz, hogy egy bizonyos intervallumon
belül vége legyen ennek a rémálomnak.
Sajnos azonban nem mindenki veszi komolyan ezeket az
intézkedéseket, veszélyeztetve embertársai
egészségét!
Értsük már meg végre, hogy ez nem
gyerekjáték. Eddig csak különböző
járványokról szóló filmekben
láthattunk a mostanihoz hasonló jeleneteket. Gondoljunk
itt a Robin Cook-könyvekre, filmekre, vagy Steven Segal A hazafi című
filmalkotására.
De a mostani járvány sajnos a szomorú
valóság! Az emberi élet a tét.
Maradjunk tehát veszteg, ne kísértsük
magunk ellen a sorsot! Csak így lehet esélyünk, hogy
átvészeljük ezt is, és majd egy kicsit
lelkileg megtisztulva láthatunk hozzá az új
élet megkez-déséhez!
Ehhez sok kitartásra és
önmegtartóztatásra lesz szükségünk.
Hiányoznak természetesen szeretteink, gyermekeink,
unokáink, barátaink. Nem mehetünk el, ahová
akarunk, egy jó ideig.
De éltessen bennünket a remény, hogy majd
vége lesz ennek a rémálomnak is. „Dum spiro,
spero!”, tartja a régi latin közmondás
(Amíg élek, remélek!) És ugye, a
remény hal meg utoljára!
Hit, bizakodás. remény, kitartás
kísérjen bennünket ezen a nem könnyű
úton!
Ajánlom mindenki figyelmébe addig is Albert Camus
Nobel-díjas francia író A pestis című
regényét. És Márquez, szintén
Nobel-díjas író Szerelem
kolera idején című könyvét is melegen
ajánlom! (Mindkettő megtalálható az interneten is.)
♣ ♣
♣