Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

B. Faragó Aranka

VILÁGJÁRVÁNY

Sötét rémként száguld át a világon a járvány,
hagyva maga mögött fájdalmat és árvát.
Megfosztva az embert ősi jogától,
szabad mozgásától, önakaratától.
Rabként húzódunk szobánk vermébe,
arcunkat fojtó maszkok mögé rejtve.
Araszolunk sivár, üresen kongó utcákon,
szatyrunkba rejtve cipóként holnapot.
Lisztben, cukorban számoljuk életünk,
jaj, csak a kórházat még elkerüljük!
Lehúzott sorompók országokat elválasztják,
mellénk szegődik a végtelen, üres magány.
Lakásunk felesleges tárgyak raktárává vált,
hörcsögként gyűjtjük régi életünk morzsáját.
Monitorok kék fénye világítja arcunk,
barátságot már csak a neten tartunk.
Rettegve olvassuk a napi híreket,
kit ragadott el az új kór –
meggörbült hátú öreget,
nagyszülőt, ifjút, gyereket.
A téren a hinta nyikorogva magában leng,
motyogva számoljuk, hány sivár napunk lesz.
Sanda szemekkel kerüljük társunk,
benne már csak a vírusgazdát látjuk.
Nézőtéren a taps nem csendül meg,
néma az iskola, gyermekzaj nem veri fel.
Téren a koldus elgurult fillérjeit számolja,
üres a tenyerünk, lelkünk a jövőt nem várja.
Hol egykor mámoros, lüktető élet zajlott,
most a bennünk sikító, vak félelem az úr.


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©