A szeretet és hála csendül ki Kanizsa József: Kőbánya ege
alatt című 51. kötetéből, mely versekkel,
prózai írásokkal és fotókkal
tárja elénk a kiváló költőnek,
írónak, meseírónak és kritikusnak
Kőbányán eltöltött és a
városrész virágzó
irodalmi-kulturális életében tevékenyen
kifejtett negyvenkét esztendejét. „Mit jelent nekem
Kőbánya?” – teszi fel a költői
kérdést könyvével azonos című
nyitóversében. „Acélos
fényességű ég alatt/ Újhegyi hetedik
emeleti/ boldogságot,/ a tágas Hazát, az
ezertükrű/ ablakából a rám
csodálkozó/ valóságot…”
Kőbánya a várost, az otthont, a hazát jelenti
számára. „S én szívemre, keblemre
emelem,/ mert itt a HAZA, HAZA szívében/ egyek vagyunk:/ a magyar
NÉP, a JÖVŐ, a SORS…/ …itt élni, itt
tenni, alkotni csak/ együtt tudunk…” Nagyon
szép gondolatok az összefogásról, az
együvé tartozásról. Abban csak
reménykedni lehet, hogy hozzá hasonlóan mindezt
mások is így gondolják ebben a hazában.
Kanizsa József, az ismert és elismert
író, költő, meseíró és kritikus
Kispestről költözött családjával alig
több, mint négy évtizede Kőbányára, az
Újhegyi lakótelepre, a Bányató
utcába. Hatvanegy éve munkálkodik az irodalomban
szívet-lelket feltöltő alkotó, misz-sziós
tevékenységével. Eddig ötvenegy kötete
jelent meg, melyből negyvenkilenc Kőbányán
született. Versei, írásai eljutottak
Erdélytől Kanadáig, Szerbiától
Ausztráliáig – amihez örömmel
gratulálunk.
E könyvének csodálatos versei a
városrészhez, a szülőkhöz, a családhoz,
a zalai tájhoz és az elhunyt barátokhoz,
ismerősökhöz íródtak. A továbbiakban
kiegészülnek az általa alkotott prózai
írásokkal, kritikákkal, műveiről megjelent
recenziókkal. Így válik teljessé ez a
szép ívű kötet.
A „Kőbánya ege alatt” ciklusában
szívet melengetően ír a lakóhelyéről.
„Szemem hálójával/ befogom a tájat/
mellénk sorakoznak/ ülő s álló
házak” – írja a „Kőbányai
idill” című versében. „A Nap már
nyugatra/ a pihenőbe tart/ míg a szél az égen/
felhő-habot kavart…” – zárja
gyönyörű soraival a költeményt. Csodálatos
költői képekkel vall erről a városrészről.
„Ébred a lakótelep./ Hatalmas
hajó-házak/ e varázs-pírba/
Váltó hajnal-/ hasadásra vártak.”
Érezni, hogy a lelke tele reménnyel, az élet
szépségével a „Kőbányai hajnal”
c. versét olvasva.
A május minden költő lelkében a
megújulást, a kibontakozást jelenti.
„Tavasz. Május esti ájulat,/ Adj erőt a Holnaphoz,/
a léthez!/ ma már tettem. Most pihenek./ Erő kell az
Új tetthez,/ Az Élethez.” (Május adj erőt)
Lélekemelő gondolatokkal köszönti a
karácsonyt „Adventi fénnyel” című
versében. „Oszd szét a szeretet/ Minden földi
lángját,/ Az adventi fénnyel/ A világot
bejárják”.
Ciklusba rendezte a kőbányai személyekhez írt
költeményeit is. Varga Hanna 95.
születésnapjára a „Vallomás az itt
élőknek”, Bernát Jánosné Borika 80.
születésnapjára a „Dicsőíti földi
léted” című költeménye született.
Verseit olvasva vele együtt éljük át Varnusz
Xavér zongorajátékát, lépdelünk
a csönd hídján, festményekre figyelve
„Meiszter Kálmán műtermében”. Vele
együtt bennünket is átjár az
áhítat.
Szívéből születtek a családjához
és a zalai ismerősökhöz szóló versei. A
„Csillag-lovaglás” és az „Isten
áldásával élj” című
költeményeit Józsi fiának, a
„Kék-tükörben” és az „Isten
tenyerébe vett” címűeket pedig Zsolti fiának
írta szeretettel. Ezután az édesanyjához
(Kinyújtod kezed, Anyám), majd Vilmához, a
feleségéhez írott gyönyörű
vallomások (Szemed; Te vagy a fény; Kinyújtod
karod; Karomban tartalak; Májusi fény ötvenöt
évben) következnek. „megszoktam a
sugárzásod/ sötétbeli
vibrálásod/ életemben te vagy a fény/
öregségemben a remény…” –
olvashatjuk a „Te vagy a fény” című
versében.
Szépen megemlékezik az elhunyt
írókról, költőkről és
művészekről is e kötetbe rendezett
költeményeiben. Érezni, látni, hogy
valósággal áradnak, szállnak a
„Hazámhoz szóló versek”. „Kicsi
Hazám, Népem, érted szól a szám/
pengetem a lantom/ Legyen rajtad Szűz Anyánk
áldása, ha e földet elhagyom…” –
zengi lelkesen a „Hazám, Népem, érted
szól a szám” című versében. A
„Tarisznyámban cipó” a
számvetésen túl már az ország
értékeit is hangsúlyozza: „Ó, be
szép ez a kis haza, Magyarország,/ minden
négyzetmétere történelmi út,/ minden
zuga rejtett átjáró, titkos éj,/ ha kellett
kinyíltak a rózsát termő kapuk.”
Jézus Krisztushoz imádkozik a „Talán
nem késői ima” című
költeményében. „Add meg a mindennapi…/
…a mindennapi betevő kenyeret./ Add meg, hogy
tisztességesen/ teremtsünk holnapot,/
megaláztatás nélkül
éljünk.” Ha rejtve is, azt mondja ki, hogy igaz
emberként becsülettel, tisztességgel kellene tenni a
dolgunkat, betölteni küldetésünket –
magunkért, gyermekeinkért, az ország
jövőjéért. Idekívánkozik még a
„Csodás e földi élet” c. vers
bevezető néhány sora: „Csodás e földi
élet/ Minden perce/ Csodás az ember, ha/ Mindig őszinte/
Csodás emberekért/ Emberként élni/ Soha nem
reszketve/ Soha nem félni”.
Ezután a kötetben az általa és
róla szóló elismerő írásokkal,
kritikákkal, ünnepi eseményekre
invitáló meghívókkal, rendezvényeket
bemutató fotókkal „találkozunk”. Mi,
Krúdy Körösök méltán vagyunk
büszkék Kanizsa Józsefre, mert az irodalom és
a kultúra szolgálatában eltöltött
hatvanegy éve alatt kiérdemelte a Magyar Kultúra
Lovagja, Kőbánya Díszpolgára, az Év embere,
a Krúdy Gyula Irodalmi Kör Örökös
Tiszteletbeli Tagja címet, ezen kívül Kláris
Életmű-díjas, Zajk és Kőbánya
szépírói, kulturális
missziójának „nagykövete”.
Jó egészséget és további
sikeres, tevékeny éveket kívánunk neki!
(Kanizsa József: Kőbánya
ege alatt. Kőbánya-Újhegy, 2019. Versek,
prózák, fotók… BIRÓ family Nyomda
és Könyvkiadónál, 2019, 162 p.)
♣ ♣
♣