„Képzeld el, hogy nincsenek országok,
nem is olyan nehéz
Nincs miért ölni, halni és nincs vallás
Képzeld azt, hogy minden ember békességben
él
Lehet, hogy csak álmodom, de nem egyedül
talán
Remélem velem tartasz te is, és kerek lesz a
világ”
John Lennon: Imagine
Próbáljuk meg, szakértők (érintettek)
segítségével, elgondolni, milyen lesz az
élete gyermekeinknek, unokáinknak,
ükunokáinknak és a többieknek. Az biztos, hogy
különbözni fog az életük a miénktől,
ahogy a mi életünk is más, mint a
szüleinké, a nagyszüleinké volt. Sok-sok
évvel ezelőtt a változás gondolatával nem
kellett foglalkozni, csak kisebb újdonságok merültek
fel, amiket könnyen beillesztettek az élet menetébe;
ezek legtöbbször segítették,
könnyebbé tették a munkát, a
megélhetést. Hozzászoktak az emberek, hogy
társadalmi méretekben ne aggódjanak a jövő
miatt. Az egyéneket esetleg saját egyéni
életük nehézségei fenyegették, amelyek
rendezésére esetleg segítséget kaphattak.
Ez a nyugodt világ, a bizalom abban, hogy minden megy
tovább a maga jól megszokott útján,
már megszűnt. Nagy változások következtek be,
amelyek olyan jelentős méretűek, hogy egyszerre hoznak új
világot az egész emberiségnek, az emberiség
minden tagjának. Gondoljunk néhány olyan
tényre, amely a mi életünkben vált
fontossá, például a mobiltelefon. Ha
elmesélem az unokámnak, hogy „azt a bácsit,
akit most látsz a képernyőn, én egyszer az
Alagút Clark Ádám téri
bejáratánál háromnegyed óráig
vártam, vívódva a méreg és az
aggódás között”, akkor hanyagul odaveti,
hogy miért nem hívtad fel a mobilján.
Tényleg, miért is nem? Vagy gondoltuk mi, akik a hatvanas
években már felnőttnek számítottunk, hogy a
szemét ennyire elárasztja a világot, és
már azon kell gondolkozni, hogy talán hagyjuk el a
Földet.
Az a régi mondás, hogy csak egy jövő van, ma is
igaz, de egyáltalán nem megnyugtató, sőt
aggasztó és idegesítő tény. Nem az a
probléma, hogy lesz-e jövő vagy sem, hanem az, hogy milyen
lesz az. Ez a probléma már nagyon fontossá
vált az utóbbi időben. Olyan gyors
változások rohannak el mellettünk, amelyek sodornak,
és mi ijedten haladunk; mi lesz ebből, kérdezzük
magunktól. Egyre többen foglalkoznak a tudományok
területén is azzal, hogy felrajzolják a jövőt
az emberiségre vonatkoztatva, vagy egy vállalatra
nézve. Születnek a 400–500 oldalas könyvek az
emberiség jövőjéről, és
előírás, hogy minden vállalat
készítsen saját magáról
jövőtervet.
Tudnunk kell, hogy a jövőt nem ismerhetjük, mert
még nincsen, még csak gondolkozhatunk róla,
még csak elképzeléseink lehetnek. Ismerjünk
meg néhány mostanában született
tanulmányt, amely megpróbálja megjósolni a
jövőt! Ezek nagyon különböznek majd
egymástól attól függően, hogy a mostani
életünknek mely részét tartják
fontosnak, meghatározónak a szerzők. Némelyekre
azt fogjuk mondani, hogy ugyan már, ez lehetetlen,
másokon hosszasan elgondolkozunk. Lesznek olyanok, amelyek egy
szép és barátságos világot
írnak le, mások fenyegetően sötét fellegeket
terítenek ránk, vagy lesz olyan is, hogy nem tudjuk majd
eldönteni, hogy szép-e a felvázolt kép, vagy
inkább aggódjunk miatta.
Vágjunk bele, ismerjük meg a jövőképeket,
amelyek csak képek és nem maga a jövő!
(folytatjuk)
♣ ♣
♣
