Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Ladányi Maya

Dicséretes szokás

Találkozni egy rég nem látott baráttal, valami csodás érzés. Az, hogy csak évente egyszer (esetleg kétszer) ölelheted meg, az viszont már nem a legjobb. Tervezgetem, hogy egyszer én lepem meg őt az otthonában, csak ugye a távolság… és a szabikat sem osztogatják agyba-főbe. S ha már egyszer elindulunk az ország másik sarkába, akkor azért előtte nem árt értesíteni a meglepi-jelöltet, hogy érkezünk.

Dicséretes szokás alakult ki kis falunkban, hogy évente egyszer találkozunk a községből elszármazott, elköltözött, régi kedves ismerőseinkkel, barátainkkal, esetleg osztálytársainkkal. Nagyon jó látni rég nem látott arcokat, és csendben megállapítani, hogy nem csak mi öregszünk. Jó szokás ez. Szép szokás. Egyre többen alkalmazzák ezt a módszert, hogy összejöhessenek régi pajtásaikkal. Aztán előkerülnek a fényképek, előjönnek az emlékek…

Ha csak néhány percre is, de részese lehettem az idei találkozónak, és bizony nekem is találgatnom kellett, hogy ki kicsoda és kihez tartozik. De amikor már közelebb érsz, és rád mosolyog, az a mosoly mintha ismerős lenne, és nem is kell olyan sokat gondolkodni. Már csak a neve! A nevén még kicsit talán gondolkodni kell, aztán az is beugrik. Micsoda öröm! Őt is felismertem!

Persze vannak olyanok is, akik más korosztályt képviselnek, és ott már van agyalni való. De szerencsére nem túl sokat változtak, legalább is a hölgyek.

Műsorokkal és finom ebéddel kedveskedtünk a vendégeknek, ami nagy sikert aratott. Városnéző kis vonattal néztek körül a környéken, aminek igen nagy sikere volt, közös fotók készültek, aztán a végén csoportkép, amit ugye, néhány év múlva elő lehet venni, mutogatni gyerekeknek, unokáknak, hogy ez volt az a falu, ahol a nagyi felnőtt!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©