Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kert F. Klára

Mitől szép a tél

Géza barátommal volt találkozóm egy januári délutánon. Ablak mellett ült és olvasott, amikor odaléptem hozzá. Nyomban becsukta a könyvet, arca felderült, hellyel kínált, és a kint kavargó hóesésre mutatott.

– Barátom, mit mondjak, nekem a tél a legkedvesebb hónapom. A többi évszakot is kedvelem, de a tél, a tél a legkedvesebb. Nem csak azért, mert ideesik az év legszebb ünnepe, a karácsony meg az újév, hanem azért is, mert az emberek ilyenkor mások. Megváltoznak, sokkal türelmesebbek, jobb kedvűek, nem sietnek, kapkodnak annyira, talán a hideg teszi ezt, de megértőbbek egymáshoz.

Én novembertől számítom a telet. Igaz, ilyenkor még minden ködös, nedves, nyirkos, lehangoló, de már ott vannak mindenhol a karácsonyi díszek a fákon, ablakokban, villanydúcokon. A gyerekek leveleket írnak a Télapónak, próbálnak jól viselkedni. Megjelennek a sültgesztenye árusok, milyen jó a meleg papírzacskót szorongatva bámulni a csillogó kirakatokat! Kinyitnak a karácsonyi vásárok, szaloncukor hegyek, díszek, Laci-pecsenye, hát nem csodálatos! Azok a jó forralt borok, már a fahéjas, szegfűszeges illatuk is megbolondít, citrom- meg narancskarikák úsznak a tetején, hát még ha egy jó adag rum is kerül bele. Jó meleg, hasas teás bögrét szorongatva, benne a forró borral, figyelni a kavargó tömeget, hallgatni a hangszóróból harsogó melódiákat, az embernek egy rossz szava sem lehet a télre.

Csikorgó decemberi hajnalokon a falvakban már perzselik a disznókat, hogy délutánra már sütni lehessen nagy üstökben a töpörtyűt, hatalmas, embernyi fakanállal kevergetni, míg barna-pirosra nem sül a forró zsírban. Milyen finom is az savanyú káposztával, friss kenyérrel. Estefelé aztán már töltik a májas hurkát majoránnával, a rizses véres hurkát, jó fűszeres kolbászt. Gyerekkoromban mi gyerekek ezalatt bent zsibongtunk a szobában a cserépkályha mellett. Nagymamám egy-egy marok szárított gyümölccsel csitítgatott minket.

Az a csodálatos karácsony – már akinek van családja – a maga liba-, kacsasültjeivel, rántott halaival, mákos kalácsaival, csengettyűivel, hízott mazsolás kuglófjaival maga a mennyország. Mert a család adja meg a fűszert mindehhez, egymagadban morzsolgatni a kuglófot pocsék dolog. Aztán itt a szilveszter a durrogtatásaival, tűzijátékaival. Sorra járod a vendéglátó helyeket, mindenhol barátok, étel, ital van bőven, együtt várjátok az éjfélt, hogy utána mindenki fogadalmat tegyen az új évre. Hogy befejezik azt, amit már régen be kellett volna, vagy elkezdik, aminek már régen ideje volt, hogy elhagyják a rosszat, jó szokásokat vesznek fel. Mindenki megújul, megtisztul egy kicsit. Aztán végre januárban, ahogy lenni szokott, elered a hóesés. Nincs szebb a havas téli tájnál. Nosza, előkerülnek a szánkók, minden településen van kisebb, nagyobb domb, ahol siklani lehet. Nevetve szalad fel mindenki a dombtetőre, a zord hideg mintha késsel vágna bele a tüdejükbe, de csak nevetnek, szaladnak tovább. Senki sem tülekedik, nyomul, zsörtölődik. A gyerekek hanyatt fekve hemperegnek a hóban, kezük, arcuk vörös a hidegtől. Aki megteheti, elmegy korcsolyázni. Körbesiklasz a pályán, hogy bemelegíts. Ha nincsenek sokan, meg lehet próbálni egy lábon körbeforogni, mint egy búgócsiga, aztán lemenni guggolásba, tovább forogva feljönni, garantáltan mindenki megtapsol.

Tudod, mi a legjobb, barátom! A saját hóember. Saját kertben, saját hóembert építeni a fiaddal. Előbb összeszedni a havat nagy kupacban, aztán megformázni. Tulajdonképpen három gömböt kell görgetni. Aztán beküldöd a fiadat a fészerbe a régóta őrzött lukas fazékért, benne az öt darab fekete műanyag kupakkal, a szemeknek meg a gomboknak. A sárgarépát magad hozod a kamrából. Ettől tél igazán a tél! A meleg szobából nézni a hóemberedet, amint süvít az északi szél, kavarja a havat körülötte.

A hó még marad, jégcsapok szikráznak az ereszek alatt, jégvirágok az ablakokban, a farsangi bálok ideje is eljön. A büfében aranyló baracklekvárral, málnalekvárral töltött fánkok tornyosulnak. Amíg a porcukrot nyalogatod a kezedről, próbálod kitalálni a jelmezeket.

Na, de ne menjünk ennyire előre. A farsang még odébb van, de a januári hóesés már eljött. Vártam nagyon. A nővérek délelőtt ideültettek az ablakhoz, hogy csodáljam. Néztem is a kavargó, táncoló hópelyheket annyit, hogy belefáradt a szemem. Holnap, ha lesz rá lehetőségem, kimegyek kerekesszékkel az otthon parkjába, és teszek egy-két kört. A műlábam talán tavaszra, ha elkészül, de azzal is még tanulni kell járni. Menni fog, úgy érzem. Holnap csak hátradöntöm a fejem és kitárom a karom, föl-lemozgatom, mint amikor hóangyalkákat csináltunk gyerekkorunkban a hóban, hagyom, hogy a hópelyhek az arcomba hulljanak, és ott olvadjanak el. Hát nem csodálatos! Meleg hasú teásbögrék itt is vannak. A rumot meg a többieket majd hozzáképzelem. Nekem így is jó. Nagyon jó!

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©