Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet
    
JUDIT

Imre Ferenc szonettjei

A költő szerző most is a hozzá oly közel álló mérnöki pontossággal tájékoztat legújabb kötetének keletkezéséről, tartalmáról, formájáról. Akik ismerjük munkáit, tudjuk, hogy a szonettek igazi mestere lett: az utóbbi hat évben a XIII. és XIX. század szabályai szerint írja őket. Megtudhatjuk azt is, hogy eddig megjelent 14 kötete közül a Judit a negyedik kisméretű, amolyan zsebbe illő könyv, amit könnyen magával vihet a verseket szerető olvasó.

Az utóbbi könyv azonban nemcsak méretével válik ki a többi közül. Ugyanis tartalmaz egy operaszöveget is, ami az első ilyen műfaj Imre Ferenc irodalmi munkásságában. Saját bevallása szerint ez a mű megzenésítésre vár és örömmel venné, ha kortárs zeneszerzőink közül valaki felfigyelne erre a formabontó írására. Széles olvasótáborában bizonyára fog találni erre vállalkozót, hiszen napjainkban ez a műfaj amúgy is ritkán kerül az olvasó, vagy zenehallgató elé. A gondolkodás teljessége amúgy is csak a zenében teljesedik ki és ad végleges válaszokat a költészettel együtt az ember kérdéseire.

A Juditon kívül számos szonettet találunk a kis könyvben, a legkülönbözőbb gondolati témákban. Talán leginkább a szeretet az, amit több irányból is megközelít, mert a szeretet irány nélküli, egyetemes, és szépségétől szebb lesz a világ. Hangsúlyozott téma költészetében az igazság is, amely lehet többféle, de a becsület csak egyféle! Tematikájában tudatosan építkezik, amire mondhatnánk azt is, hogy akkor az már matematika lenne, és nem művészet. De ez tévedés: a matematika a legszebb zene és a tudomány művészete, amelyet egy lokátor mérnök érezhet csak magáénak igazán. Imre Ferenc olyan ember, aki kíváncsi a tényekre, az okokra, és tudja, hogy még sok dolga és főként felelőssége van a világban.

Erre utal a könyv másik, semmihez sem hasonlítható írása, mely a kötet végén található: „Hagyatékom, Somogyi Balázs unokámnak” címmel. A szerző-nagyapa 15 pontban foglalja össze tanácsait, útravalóját unokájának, amely saját életének esszenciája a tisztesség, emberség, becsületesség terén. Amikor elolvastam, azonnal eszembe jutottak Szent István királyunk intelmei saját fiához, Imréhez, amelyekkel felkészíteni akarta az uralkodásra. Imre Ferenc ennél könnyebb (vagy napjainkban még inkább, nagyon is nehezen betartható) intelmeket szed csokorba, amelyekkel nemcsak saját unokájának, hanem a társadalom minden tagjának kellene élnie. A 15 pontból én önkényesen kiragadnám a tizediket, amely így szól: „Gondolkozz, kinek mit és hogyan mondod a mondanivalódat, képzeld magad az ő helyébe. Mindenkit hallgass meg, de véleményt ne mondjál, adjál kitérő választ.” Ha csak ezt az egyetlen „intelmet” megfogadnánk, mennyivel szebb, tisztább, emberségesebb lenne a világ, a környezetünk, emberi kapcsolataink.

Imre Ferenc verseire nemcsak érdemes, hanem hasznos és ajánlatos odafigyelni. Egyetlen sor sem légből kapott, egyetlen szó sem mond ellent amúgy is egyértelműen korrekt, szép kövekből építkező, körültekintő életének. Őt sosem lázasította beképzeltté a dicséret, tisztában volt és van értékeivel, képességeivel. Tudja, hogy csak akkor hozhatunk létre bármit is, amikor azzal nem romboljuk, hanem építjük embertársainkat, a társadalmat, az országot, a hazánkat. Az idő és emberi akarat csiszolja tökéletessé a verseket, a művészetet, az okos szeretetet és az emberi munkát egyaránt.

A költő letette elénk immár 14. könyvét. Szerény, kicsi, zsebbe-való, de annál inkább melengeti a kezünket, ha útközben elővesszük és melengeti a szívünket, ha beleolvasunk. A végére érve tudjuk, hogy egyetlen sora sem volt fölösleges…

(Imre Ferenc: Judit. Szonettek. Kiadó: Alpha-Vet Kft., 2019, 150 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©