Miért van ennyi gyásznapunk?
Miért, hogy mi csak gyászolunk?
Sorscsapást élt csak nemzetünk,
s csak bajra emlékezhetünk?!

Feledjük a honfoglalást,
a vérszerződés diadalát,
a magyar rettegett nyilát,
a győztes pozsonyi csatát?
Hogy a Kárpát-medencében
nemzetté lett vándor népem,
s két birodalom közt megállt,
földet szerzett, védett hazát?
Feledjük a nagy diadalt
a volt Nándorfehérvár alatt,
és Hunyadit, dicső fiát,
igazságos Mátyás királyt?
Várharcokat és hőseit,
kiknek szent volt haza és hit?
– tán vérüktől termékenyebb
e földön róna és a hegy –
és Rákóczi feledhető?
Hős harc s hűség mércéje Ő!
S a tavaszi hadjárat során
remény kélt szabadságra már…
Dúlt két háború, s új ifjúság
rázta az orosz rabigánk…

Államalapításunk ünnepén
a múltból vezessen ki fény:
dicső tettekben gazdag életünk,
 jövőnkért küzdjön ma nemzetünk!

(2017. augusztus 20.)