Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Stancsics Erzsébet

MEDITÁCIÓK A KÜZDELEMRŐL, A BETEGSÉGRŐL ÉS A LÉTRŐL

Király Lajos kötete

Nem könnyű olvasmány ez a 2019-ben megjelent kis füzet, főként akkor, ha a szerzőt évtizedek óta ismeri az ember. Maga a címválasztás is filozófiai, emberi és biológiai mélységeket ölel fel, s azon belül is egy író, költő egyéni kálváriáját, amelyen átvezette akaratereje, hite, optimizmusa.

Király Lajos nem csinál titkot abból, hogy az utóbbi időben hullámhegyeket és hullámvölgyeket járt be egészsége területén, amelyek arra vitték, hogy „Kényszerből az Idő száguldását,/ mely társunk volt több évtizeden át, / szelidíteni kell, mert szívünk tudja: – / ha nem teszed, – kísérted a Halált!” – írja „A lelkierő dimenziói” c. záróversében, a könyv hátsó borítóján.

A kötet naplószerűen halad végig az utóbbi hónapok eseményein hátborzongató nyíltsággal, pontos leírással, ahogy küzdelmet folytat a betegséggel. Beszélni csak arról tudunk, aminek ismerjük a nevét, és a szerző hamarosan megtudja, mivel áll szemben: napjaink legfélelmetesebbjével, a rákkal. Úgy gondolnánk, ilyenkor távolságok szilárdulnak véglegessé, észrevétlen, mint az évgyűrűk az öreg fában, mint egy öreg házban a régi, kóbor illatok.

Ám Király Lajos módszert változtat, és szokatlanul „érzékletes szakmai megfogalmazással egy-egy orvosi vizsgálatot is megpróbáltam láttatni…” – írja, amitől megborzong az ember háta, ha végigolvassa. Hát ha még azt állni is kellett betegként, fájdalmakkal, szorongó érzésekkel! A győzelmek és gyötrelmek váltakozva érik utol, közben költőként van ideje, kedve szemlélni a körülötte élő természeti világot, gyönyörködni a fákban, virágokban. „Néma, csupasz fáknak ágain / már semmi bú, semmi csüggedés: – / indult győzedelmes útra / a szent, örök újjászületés!”

Mintha önmaga hozzáállását fogalmazná meg ebben, amikor visszavonhatatlanná lett számára a diagnózis, majd a műtét, amelyet „győzedelmes, szent, örök újjászületésként” élt át saját életében. És itt lép be az egészséges lelkű ember „ÉN fontossága”, mely emberi méltóságunk forrása is egyben. Aki nem tartja fontosnak önmagát, az másokat is alábecsül. Ha valakinél biztos talajon áll az ÉN, fölösleges minden mondatot azzal kezdeni, hogy ÉN! Király Lajos egészségesen és hatékonyan kezeli hosszú távon is önmaga jelenlétét a jelenben, emberi, apai, férji, költői feladatát a jövőben. Minőségi időt akar megélni, amelyet mostani létében a betegség elleni küzdelmekkel ugyan, de pozitív gondolkodással tud megoldani magában és maga körül.

Az emberi lélek addig ér, ahol a tökéletesség kezdődik. Egy alkotó művésznek törekedni kell rá, de az földi létünk alatt soha el nem érhető. Az addig megtett út a fontos és jelentős egy költő pályafutásában! Könyve végén a szerző idéz egy harminc évvel ezelőtt írt prózai művéből, amiről akkor nem tudhatta, hogy pontosan erre az élethelyzetre jellemző gondolatokat tartalmaz. Mintha érezte, tudta volna, hogy ezen igazságok kimondására 2019-ben is nagy szüksége les: „Reményben élni, mert a remény: az Élet! Reményben élni, mint tették oly sokan és tovább éltek, és – élnek! Reményben élni, mert akkor hiába viaskodik az elmúlás, – egy időre visszavonulást fúj önmagának! Reményben élni, – bármilyen nehéz is!”

Mindnyájan, akik olvassuk ezt a vékonyabb kötetet, csak megköszönni tudjuk a példamutatást, az ember számára legértékesebb tanácsot: reményben kell élnünk!

További gyógyulást és erőt kívánunk a szerzőnek, Király Lajosnak!

(Király Lajos: Meditációk a küzdelemről, a betegségről és a létről. Versek, vallomások. Biró family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 50 p.)


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©