Az Élhető Világ és a Krúdy Gyula
Irodalmi Kör összejövetelein videókat,
fotókat készítő Kreischer
(Ruszin) Nelly verseskötettel lepte meg barátait
és olvasóit. A csinos, zsebben is hordható
válogatás címe: „Meztelenül”. Kreischer
Nelly valóban kitárulkozik, ahogyan bevezető
versében írja: „A titkom az, nincs titkom semmi. /
Nyitott könyv vagyok, nem más, ennyi” (Titkom) A
különböző ciklusokan megjelenő versek híven
követik Nelly filozófiáját. „Mindig a
végzetek közt libikókázom” –
írja Mérleg vagyok
c. versében, és őszintén fejezi be: „De a
biztos középutat meg nem leltem.” Mindig
„játékos” volt és „A nagy
játszótéren mindenen játszottam”, a Homo ludens c. vers kezdősorai,
és ismét a befejezés: „Játékos
kedvemnek sosincs vége!” Ettől függetlenül
tárgyilagosan kérdezi önmagától:
„Miért akarnál mást, mint ami vagy?”
(Helyem keresem)
De milyen is a költőnő, aki bátran vallja a kötet
borítóján: „75 éves múltam
– s ha szépségüktől túlcsordul lelkem,
papírra vetem a gondolatokat.” Ezek a gondolatok a
természet csodái, színek, fények,
dallamok… Nelly is megírja gondolatait, amelyek
megfogalmazódana lelkében Ars poetica helyett… Mint
írja: „Nem voltam hazafi nagy pátosszal, / de
maradtam a honban, annyi rosszal.” És kérdezi:
„mi végre hát az írás? / Mondom, mert
tudom: gyógyterápia.”
A költőnő gondolatai a későbbi versekben is
filozófikusak. A sorsról így ír:
„Ismerem a SORSOT! – Én félem a SORSOT!
– És gyűlölöm a sorsot!” (A
mindenség játékasztalán)
Érthető „kifakadása” a Sors ellen,
amely „gonosz, szadista, szenvedélyes
játékos.” Mégis, örül a sikernek,
tapsnak – melyekkel jutalmazzák írásait,
és ír, mert „inspirálnak a megélt
élmények” – ismét őszinte sorok.
Hogyan ír? „Világjobbító tervek
már nem gyötörnek. / Politika mocskától
távol tartom magam.”
De nem csak írással foglalkozik: még sok
mindent tesz. Az unokák és a kerti munka tölti ki
életét, mert „a szépre
rácsodálkozom, / mint gyermekként is tettem
egykoron.” (Válaszlevél egy barátnak)
A szerelem is feltűnik verseiben, talán a
legérdekesebb a Beszélő
szemek című, amelyben ragyogóan idézi fel,
mit mondanak ezek a szemek: „Hívnak, kérnek,
esdnek…”, de máskor meg „Hiába
hívnak, csábítanak”, mert „Tűnik a
varázsos pilla-kapcsolat”.
Nellyt emlékek is gyötrik. Siratja a halott
érzéseket, a „szépet, ami volt, vagy
tán lehetett” – „a tovatűnő, aktív
perceket” – „a volt barátokat, a
fényeket”. (Ha engedem fájni) Aztán feltűnik
édesanyja képe is: „Jönnek az
emlékképek, / már nem vagyok egyedül! /
Ó, egykoron, mikor jó Anyám alkonyatkor /
diófa árnyékában elbóbiskolva
várt reám…” (Ölelnek
emlékképek)
Hogy mivé tud változni a költő, az ember, erről
szól Ezer alakban c.
verse: napsugár, felhő, csillag, madár, patakvíz,
folyó és még mi minden! Ez mind a költő,
Nelly. A Míg ideértem c.
verse irodalmi estekről, baráti
találkozókról szól, az eddig megjelent
írásokról. A vers végén egy
kissé lemondó zárás: „A föld
pedig tovább is éppúgy forog. / Nem jöttek
közelebb nézni engem / a csillagok.”
Új ciklusok, újabb versek szerelemről; Istenhez
szóló kérdések: miért az
ártatlanok pusztulnak el, miért a vétlenek
bűnhődnek? A vers végén a kétségbeesett
kiátlás: „Uram, kérlek, légy
velünk, ne / ellenünk!” (Uram, miért?)
Végül versek a tűnő időről, no és a
pénzről. Mindkettő végzetünk –
állapítja meg Nelly. Pályázatokra
írt versek, haikuk és wakák sorakoznak a
kötet végén.
Kreischer Nelly verseskötete meglepetés, bár,
akik ismerik, tudják, hogy csendes, mindenkihez
barátságos ember és költő. Jó olvasni
e kötet verseit, Nelly válaszait sok, minket is
foglalkozató kérdésre.
[Kreischer Nelly (Kreischer
Kornélia): „Meztelenül”. Válogatott
versek. K.: Poly-Art Alapítvány, 2017, 164 p.]
♣ ♣
♣
