Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Pongrácz Zoltán

Értelmes élet

Arra, hogy mi az értelmes élet, erre az emberek más, más választ adnának, ha kérdeznénk őket.

Van értelmes élet és van értelmetlen, hasznos és haszontalan, semmirevaló élet. De mitől értelmes vagy értelmetlen, azt egyetemesen is és egyénileg tudjuk csak definiálni. Főleg mindenki saját maga dönti el azt, hogy számára mitől lesz értelme az életnek azáltal, hogyan gondolkozik, milyen szemléletű, lusta vagy szorgalmas, önző, csak a saját területét, munkáját vagy az embertársaiét is jónak, hasznosnak, felemelőnek és példaértékűnek tartja.

Eleve ezért születünk meglátásom szerint, mert szüksége van ránk a társadalomnak, és ezért a szüleink áldozatkészségére és a társadalom támogatására is szükségünk van. Mi ad értelmet az életünknek? – a tudás által megszerzett műveltségünk, ami a munkánknak és alkotásainknak az ízesítő szere. Becsületesség, törvénytisztelet, jó munkaerkölcs nélkül értelmes életet nem tudok elképzelni.

Mi tudjuk eldönteni, milyen esetekben fölösleges, nem hasznos valamit csinálnunk, és a másik megoldás miért üdvös. Sokan a művészetet fölösleges, értelmetlen dolognak tartják, mert ebből nem lehet megélni. Sok minden dolog van, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Hogy van mégis olyan ember, nem egy, nem kettő, aki nem tud meglenni zeneszerzés, éneklés, zenélés, festés, faragás, mintázás nélkül, áldozatot hozva azért, hogy másnak, aki ezt nem tudja csinálni, kellemes perceket, órákat okozzon, ízlést, szépérzéket fejlesszen alkotásain és tudásán keresztül; akkor mégis van értelme, ezt a műélvezőknek kellene értékelni.

Sokan a vallásgyakorlást is haszontalannak, értelmetlennek tartják. Miért? Mert nem gyakorolják. Hit és erkölcs nélkül szabatosság, lelki diszharmónia, értelmetlen bizonytalanság jöhet létre. A bizonytalanság korában pláne szükség van a hit lelki erőt adó hatására. Azt, hogy a válságok idején haszontalan lenne a hitbeli meggyőződés, nem hiszem!

A föld megmívelése bizonyos bevett szokások szerint fokozatosan s rendszeresen halad, mint a műveltség megszerzése. Az olvasás az eke, a gondolkodás a vetőmag, a születő új eszme a termés. Csak a társaságokban való forgolódással senki sem nyerhet műveltséget, oda már csak a megszerzettet viheti magával értékesíteni, amivel saját becsét határozza meg.

Ami a gyémántnak a köszörülés, az a léleknek az olvasás.

A szenvedés is értelmetlen és rossz az emberre nézve, mégis a küszködés árán elmúlik.

Összegezhetem: a tanulás a szép és értelmes élet záloga. Feltétele a jó hozzáállás, mely életművésszé tehet.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©