Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kalapos Miklós Péter

A magyar Sziszüphosz

Sziszüphosz, Korinthosz-i lakos, ki a monda szerint még az istenek terveit is ki tudta kémlelni, kegyetlen ember, mi több (!), király volt. Gyakran rabolt, pusztított a környéken, háborgatta a békeszerető Attikát, és kereste az alkalmat, hogy a földjére vetődött idegennek ártson. Végül Athén királya, Thészeusz megölte. S Sziszüphosznak az Alvilág legsötétebb bugyrában, a Tartaroszban bűnhődnie kellett tetteiért. Lelkére az a büntetés méretett, hogy az időknek végezetéig egy súlyos kősziklát görgessen hegynek felfelé, mely, mikor Sziszüphosz azt a csúcsra hengerítette, mindig visszagördül a lejtőn.

S bár súlyos a büntetés, melyet Sziszüphosz evilági tetteiért az Alvilágban kapott, mégis felsejlik benne valami reménysugár; hátha ez lesz az utolsó, és megjön a feloldozás. Ez célt is ad! Izzadj (!), hátha most, utoljára és akkor nem hiába.

S ha mégsem?

A kimerítő és hiábavaló munka után a szikla komiszul ismét alázuhan, fel kell állnia, és ismét csak neki kell gyürkőznie. És ekkor a hiábavalóság sötétjébe beviláglik a remény, hátha most ! S ez célt ad, a csúcsig, hogy utána újra kezdje az időtlen idő végtelen sodrásában szűnni nem akaró kőszikla görgetést.

Milyen a magyar Sziszüphosz? Sík talajon súlyos kősziklát görget. Megállhat ugyan, de folytatnia kell, és még arra sincs reménye, mint a mondabeli Sziszüphosznak, hogy a hegytetőre ér, s ott egy pillanatig úgy érezheti, itt a cél. Görgeti a sziklát előre. Maga sem tudja, mely isten mérte rá és miért ezt a büntetést.

Teszi dolgát, céltalan.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©