Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Benke Mária

Szív és ész...

Megszületünk, s minden szervünk – jó esetben – megtalálható parányi testünkben… A szív, mely naponta több mint százezerszer összehúzódik és elernyed, pumpálja a vért a szerveinkhez, hogy rendeltetésszerűen működjenek…

Az ész? – a fejünkben (a koponyánkban), az agyunkból indul el értelem formájában… Ahogy cseperedünk, eszesedünk, mindig több és több dolgot értünk meg a környezetünkből érkező információkból, és elsajátítjuk az utánzás képességét is…

A szüleink könnyes szemmel csodálnak és mondják, milyen okos-eszes ez a gyerek? – elolvadnak a fejlődésünk láttán, amint napról napra több eseményt tudunk érzékelni és óráról-órára cselekedni.

A szív dolgozik, az ész értelemmel tölti meg a napjainkat.

A szív önmagában csak egy „izomcsomó”, ami motorként tartja fenn a létünket, azonban, mikor már értelmünk nyiladozik és ésszel tartalommal töltjük meg az életünket, a szívünk is meg-meg dobban, s érzelmeket váltanak ki belőlünk a történések… Például az oviban egy kislánynak és egy kisfiúnak, ha jól megértik egymást, együtt dobban a szívük, és azt érzik, hogy mindig egymással szeretnének lenni, mert valamiért ez nagyon jó…

Mi ez, ha nem szerelem?

Az első érdekes megfoghatatlan érzés…

No de a szerelem érzését még jóval előbb megelőzi az anya-apa iránti szeretet, mely szintén – azt mondják – a szívben lakozik…

Sem az érző szívünket, sem az agyunkat (eszünket) soha nem látta senki, csak tudjuk, hogy van, mert a napi jelzéseinkből következtethetünk rá, hogy ész és értelem, jó szándék együtt alakítja, formálja a jellemünket.

Kicsi gyermekkorban, amikor még a szülői, nevelői mintát követjük és nagyon fogékonyak vagyunk az élet dolgaira, részben utánozzuk a látott családmodellt, mintát, s azt érezzük, hogy ez jó nekünk… másrészt tudatosan cselekszünk olyasmit, amit helyesnek ítélünk meg…

Hihetetlen, hogy később, mikor már tudatára ébredünk létünk számtalan bonyolult jelenségének, tudjuk csak meg igazán, hogy a hármas egységben van a harmónia.

Vagyis a test, lélek, szellem összhangjában.

Azt, hogy van lelkünk is, csak akkor tudjuk igazán, ha egy-egy eseményre empátiával reagálunk. Segítő szándékkal gyámolítjuk a nálunk kisebbeket, elesettebbeket stb…

Szívvel-lélekkel tesszük a dolgainkat, mert legbelül érezzük, hogy becsületesen, tisztességesen kell tanulni, dolgozni, párt választani, sőt élni is… a magunk elvárásai szerint. Később már számtalan más elvárásnak is meg kell felelnünk.

Ha szív és ész, értelem együtt munkálkodik bennünk, a belső vezetőnk megmutatja mindig, hogy mi is a helyes cselekedet számunkra…

Önismeret nélkül elvesznénk, ha kellő önismerettel rendelkezünk és mások iránti megértéssel, akkor szív és ész együtt harmóniában szolgálja Életünket, s mi valamennyien egy értékrend szerint élve elégedetten, sőt boldogan létezünk.

Ha egy homokszem kerül a „gépezetbe” akkor zaklatottak vagyunk, lelkiismeretfurdalást érzünk stb. attól függően, hogy milyen események történnek velünk.

Amíg nem tisztázzuk magunkkal-másokkal a zavaró körülményeket, nem vagyunk harmóniában, így álmatlanul fészkelődünk az ágyunkban, gondolataink kergetőznek egymással, és nincs meg a kiegyensúlyozott összhang.

Szívünk – mint egy érzelemmentes izomcsomó – mégis nagy szerepet játszik kölcsönhatásban az ész-értelemmel, mert megismerjük, megérjük a szívfájdalmat, a bánatot, sőt az örömöket is… attól függően, hogy szeretettel, nyitottsággal közeledünk-e a másik ember felé.

Ha a harmóniára törekszünk, akkor elengedhetetlen feltárnunk hibáinkat, makacs sértődöttségünket, megbántódásainkat, és megbocsátónak, elfogadónak, sőt elengedőnek kell lennünk, hogy jó értelemben tapasztaljuk meg szívünk, eszünk, szellemünk működését. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben…

Kissé bonyolult, de mégis egyszerű ez az eszmefuttatásom, mert magamon tapasztaltam meg évek alatt a számtalan sok változást, és a megbocsátó, elfogadó készséggel gazdagabb és békésebb, sőt boldogabb lett az életem…

Kívánom mindenkinek, hogy gondolkodjon el a fentieken, és – talán – sok dologra rádöbben, hogy másként kellene élnie az életét, hogy jól érezze magát…


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©