Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Györgypál Katalin

Hétköznapok útvesztői

László B. Irén versei

László B. Irén letagadhatatlanul a természet gyermeke. Virágok színei, búzaföldek ringó búzával, búzavirág és pipacs. Erdők, fák, utak, hidak, folyó, az ég. És telve szeretettel az emberek iránt.

Olvasva verseit, elnézegetve különlegesen szép felvételeit a természet gazdagságáról, virágokról, utakról – hitelesnek érezhetjük, gondolhatjuk és tudhatjuk verseit, rajtuk keresztül magát az embert, egész valóját is.

Rejtőzködő – egyfelől, kétség-kívül, és mégis kitárulkozó – másfelől. Színes egyénisége, mely olyan gazdag, mint maga a természet, rendre megmutatkozik verseiben. Életszemléletében, csalódásaiban, fájdalmaiban és gyászában egyaránt. És mint a természetben, nála is az élniakarás, az életigenlés győz. Személyesnek tűnhetnének egyes versei, mégsem azok: emberi, ezért általános, egyetemes érzéseket mutatnak meg. Örömöt és gyászt, aggódást és fohászt egyaránt. Szeretetet, ragaszkodást a szülőföldhöz és családhoz pátosz nélkül, mégis felemelőn.

Bevallom, elég keveset tudtam László B. Irénről mint emberről. Az általa nagyon kedvelt sóstói Tókuckó vezetése 16 éven át bizonyára nem volt könnyű számára. Kérdésemre így jellemezte a szeretett intézményt: „Nyáron gyermek-paradicsom, nyári napközis-tábor, üdülőhely és rendezvények színtere. Télen rendezvények, bálok, találkozók, képzések, szaktáborok befogadó helye 80–120 fő elszállásolási lehetőséggel.” Szakszerű, és mégis szívet-lelket gyönyörködtető leírás.

Nem tudtam, hogy „csillagszemű babákat” is készített. A felvételeket látva, előbb azt gondoltam: valahol megtetszettek a szerzőnek, és lefényképezte ezeket is. De aztán úgy éreztem: valahogyan ezek a babák többet kell, hogy jelentsenek számára! És valóban: ő maga készítette őket addig, amíg gyapjú anyagot kapni lehetett. Erről ezt válaszolta nekem: „én csak ebből készítem a testüket, mert a gyapjúnak nyugtató és gyulladáscsökkentő hatása van.” Szakszerűség, tudás, hozzáértés és megint csak kreativitás. A babakészítésről nyilvánvalóan egész közvetlen és kevésbé közvetlen környezete tudott – eddig talán főleg Nyíregyháza környékén, hiszen László B. Irén ma ott él. Reméljük, most sokan mások is tudomást szereznek erről az oldaláról is.

A kötetben nem találunk ciklusokat. A szerző szerkesztette, ő válogatta a képeket és helyezte el kissé rendhagyó módon, nagyon érdekesen közvetlenül a cím után azokat. Mert a felvételek nem „puszta” illusztrációk (ez sem lenne lebecsülendő), szervesen összetartoznak a versekkel. A kötetnek ciklusok nélkül is jól érzékelhető gondolati-érzelmi íve van, tavasztól a „szépséges decemberig”, virágoktól az emberi világig, tirpaki esküvőig és lengyel dalárdáig. A versek és fotók  észrevétlenül épülnek be lelkünkbe szépségükkel, életigenlésükkel. László B. Irén gyásza mély és felemelő, a Kedves sírját ékesítő-mutató kövek azonban más verseiben is felbukkannak, hiszen azok is a természet fontos részei.

A kötet végén olvashatjuk őszinte sorait „Magamról” címmel. Ebben „mezei firkásznak” gondolja magát. A „mezei” jelző rendben is lehetne, de a „firkászság”-gal a magam részéről már végképp nem érthetek egyet. „Patak felett suhanok, ma itt vagyok, holnap ott” – ha ő „firkász”, akkor még nagyon sok ilyen „firkászt” kívánok magunknak, az olvasóknak, irodalmunknak.


(László B. Irén: Hétköznapok útvesztői. Versek. A szerző felvételeivel. URÁNUSZ K., 2017, 162 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©