Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Tóth Attiláné dr.

A jövő egy érdekes problémája: a házi robot

Évtizedek óta foglakoztatja az embereket az a remény, hogy egyszer majd a házimunkák nagy részét átadhatják egy remek technikai eszköznek, egy robotnak. Különböző elképzelések váltak látványszerűen is népszerűvé. Vannak olyan képek, amelyek szerint a házi robot teljesen gép formájú lesz, a lakásban egy hatalmas, mindenre alkalmas monstrummal fogunk együtt élni. Mások szerint hasonlítani fog egy emberre, hogy nőre vagy férfira, az még eldöntés kérdése, az is lehet, hogy ez csak egy táblán megjelenő rendszer lesz, ahol gombok nyomogatásával koordinálni lehet a különböző feladatokat végző kisebb gépeket (például a beszerző és a melegítő vagy szendvicskészítő stb. alkalmasságokat.) Láthatóan nagyon nem mindegy, hogy melyik mellett tesszük le a voksunkat.

A tudományok berkeiből olyan hírek szivárogtak ki, hogy a technikai megvalósulás előtt már nincsenek akadályok. Vegyük úgy, hogy a tudományok számára teljesen mindegy, hogy a felsorolt alternatívák közül éppen melyiket szeretnénk leginkább. Ezek szerint az egyik megvalósíthatósága talán hordozza a többiekét is.

Mi emberek kacérkodunk a gondolattal, ízlelgetjük, a tudomány készen áll és a robotok nem özönlik el a társadalmat. Ennek több oka is lehet. Az egyik a társadalmi befogadás kérdése. Érdekes, szeretnénk, jó lenne, de azért mégsem. Az évek során több felmérést is végeztünk, és ha lehetőség nyílt rá, rákérdeztünk, hogy Ön szerint 2050-ben már robotok végzik az otthoni munkánkat? Minden esetben megközelítően egyöntetűen jelentették ki, hogy á, dehogy. Úgy tűnik, hogy a tényleges megvalósulásért nem rajonganak/rajongunk. Ma már mindenki ért annyit a számítástechnikához és látott legalább filmen olyan gyárakat, ahol a futószalagok mellett nem emberek dolgoznak, hanem csodálatos, fantasztikus gépek. Nagyrészt hiba nélküli termékek hagyják el a gyárat, a gépek tökéletesen működnek, de nézve a munka menetét, nem éppen emberi. Ugyanúgy, mint a gyárban, az otthoni gépek esetében is az eddigi feladatokat egészen más rendbe kell állítani, a robotok működésének megfelelően kell elemekre bontani. Ez tőlünk is új gondolkodási módot követel, és nemcsak attól, aki használja a gépet, hanem mindenkitől az egész társadalomban. Egy kicsit ez olyan, mint az autózás. Ahhoz, hogy az autózás az egész világon elterjedhessen, mindenkinek a műszaki műveltségét egy bizonyos szintre kellett emelni, annak is, aki nem akar autót vezetni. Aki sohasem vezet, annak is meg kellett érteni, hogy most már csak a zebrán mehet át az úttesten, a saját érdekében.

Ha elkezdik használni a házi robotokat, akkor bárhol összefuthatunk velük, és tudnunk kell megfelelően viselkedni. Most még pontosan nem tudjuk, hogy ez konkrét esetekben mit jelent, de nagy a valószínűsége, hogy a zebrához hasonló sajátosságok alakulhatnak ki.

A robotok megbízhatósága a következő probléma, ami magyarázhatja az idegenkedésünket. Mint műszaki megoldások, lehetnek nagyon pontosak, precízek, csakhogy mi emberek nagyon különbözőek vagyunk. Egy lágytojást sem eszünk egyformán. A borról már ne is beszéljünk. Milyen megoldáshoz, milyen szokásokhoz, milyen minőségű tevékenységhez készítik a robotokat? Kell nekem egy olyan robot, aki csak kefirt vesz, és nem az én megszokott kefiremet? Vagy már nem lesznek különbségek, csak egyféle kefir lesz? Akkor ez sokkal messzebb menő társadalmi egyeztetést igényel, mint gondolnánk.

Vegyük a szimpatikusabb esetet, amikor a társadalom megmarad a változatosság dicsérete mellett. Akkor kérdés, hogyha elengedem a robotomat vásárolni, ne hívjon percenkét, hogy adatokat gyűjtsön, hanem biztonságosan nádudvari kefirt vegyen. És mi van, ha nincsen nádudvari, akkor mi szerint fog dönteni, az összetételt hasonlítgatja tudományos alapon, vagy az ízlésemet próbálja megközelíteni?

Nem szabad elfeledkeznünk a pénzről sem! Az ilyen szerkezetek rettenetesen drágák. Vagy egyénileg kell gazdagnak lennünk, vagy az egész társadalomnak ahhoz, hogy a robotok itt kószálhassanak közöttünk, megkímélve minket az időt rabló, feleslegesnek ítélt munkától. Belátható időn belül ez az utópikus gazdag világ nem fog eljönni. Most még az éhezés elkerülésével leszünk elfoglalva.

Ha mégis eljön az az idő, amikor robotok vesznek körül minket, akkor is nagyon kell figyelnünk,  nehogy úgy járjunk, mint Lem robotai, akik annyira emberiek, hogy annyira féltékenyek, mint az emberek, annyira utálják egymást, mint az emberek, annyit veszekednek, mint az emberek, annyira el vannak foglalva magukkal, mint az emberek. Ekkor nem történt más, mint létrehoztunk egy másik világot, és így már a problémáink is megkettőződtek.


.
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©