Az emberi Szív mint
menedék, Otthon
birtokló csavargó vérszegény koszton –
vagy dúsgazdag polgár patinás házban
minket óvó nyughely, magunkba zártan.
…
A külcsínt néző mit sem érthet abból,
mi mélyen bujdokol a szerves gaztól –
vastag bőr, szőrök és bundák
álcáján
a szent talán átlát… kísérje
hálám.
Felszínes szemnek hasztalan mesélem,
miként virul lelkünk intim kertjében –
és hogy buján nőtt, cirmos tulipánok
szerény feje közt lázrózsákat
látok.
Mókás íriszekkel hajlongnak szárban
látványuk csábító,
békésnek szántan –
és míg parkomban fekhelyem megvetem,
nesztelen leng elmém belső tengeren.
Cikáz pár gondolat, s hajamba őszült
bosszantó, mily hamar közelít Őszünk –
ám múltpatakba öntöm, ússzon gondom,
maradvány időmön ez már ne rontson.
…
Az emberi Szív mint menedék, Otthon
birtokló csavargó vérszegény koszton –
vagy dúsgazdag polgár patinás házban
öltözve véle… nem leszünk ruhátlan.
|