Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Sztancsik Éva

AZ OTTHON

Az emberi Szív mint menedék, Otthon
birtokló csavargó vérszegény koszton –
vagy dúsgazdag polgár patinás házban
minket óvó nyughely, magunkba zártan.



A külcsínt néző mit sem érthet abból,
mi mélyen bujdokol a szerves gaztól –
vastag bőr, szőrök és bundák álcáján
a szent talán átlát… kísérje hálám.

Felszínes szemnek hasztalan mesélem,
miként virul lelkünk intim kertjében –
és hogy buján nőtt, cirmos tulipánok
szerény feje közt lázrózsákat látok.

Mókás íriszekkel hajlongnak szárban
látványuk csábító, békésnek szántan –
és míg parkomban fekhelyem megvetem,
nesztelen leng elmém belső tengeren.

Cikáz pár gondolat, s hajamba őszült
bosszantó, mily hamar közelít Őszünk –
ám múltpatakba öntöm, ússzon gondom,
maradvány időmön ez már ne rontson.



Az emberi Szív mint menedék, Otthon
birtokló csavargó vérszegény koszton –
vagy dúsgazdag polgár patinás házban
öltözve véle… nem leszünk ruhátlan.

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©