Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Györke Seres Klára

1956

Az utcákon néma tömeg.
Vállvetve halad fiatal, öreg.
Munkászubbony, libbenő selyem.
Fekete öltöny, csíkos szvetter.
Menetelnek, arcuk komoly.
Rég eltűnt róla a mosoly.
Haragvó szemük szikrákat szór.
Mennek előre szótlanul.
Hirtelen fegyverropogás
Tölti be a teret.
Megmozdul a tömeg.
Egymásba kapaszkodnak kezek.
Valaki felkiált: árulás!
Földre hanyatlik egy diák.
Fehér ingén sötétlő folt,
Szívének vére már járdán csorog.
Pár percig halotti csend, majd
Üvöltve megindul a tömeg.
Előre törnek, nincs akadály.
Tűzcsóva villan tankok falán.
Gyermekkezekben benzines palack.
Tankóriásokat robbantanak.
Zászlók lebegnek füstös szélben.
Szabadságot már nem kérnek szépen!
Elég volt az elnyomás!
A rájuk nehezedő átok.
Forradalommal vívják ki
A szabadságot.
Tompul a zaj, üresedik a tér.
Halottakat ölel az októberi szél.
Mi volt a bűnük?
Miért az esztelen halál?
Testük romok közt fekszik,
Lelkükre béke száll.

A forradalom hőseinek emléke
Örökké szívünkben marad.
Míg kezeink virágot hintenek
Hantra, őszi lomb alatt,
Hálával, szeretettel kívánjuk:
„Békésen nyugodjanak!”


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©