Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Tóth Attiláné dr.

AZ ESSEXI KÍGYÓ

Sarah Perry könyve

Sarrah Perry a könyv végén A szerző jegyzetei című másfél oldalt ezzel a mondattal kezdi: „Számos könyv volt segítségemre abban, hogy feltáruljon előttem egy olyan viktoriánus világ, amely nagymértékben emlékeztet mai, modern korunkra.”

Majd a Sunday Times lapjairól a füljegyzetben: „Az essexi kígyó 1890-es években játszódó történelmi regény, amelyet eredetisége, nyelvi gazdagsága és kiváló jellemábrázolásai tesznek az év talán legzseniálisabb művévé.”

Ritkán olvashatunk olyan történelmi regényt, amely nem a nagy eseményekben belekeveredett kisemberekről és nagy emberekről szól, hanem egy nem létező lény körül kialakult sajátos korszakról és a képzelet által átszőtt falu, közeli városka lakóinak bizonytalanságáról.

A regény a hányódás, a félelem, a biztos, ami biztos, jobb a visszahúzódás hangulatában játszódik. Ebben a légkörben minden, egyébként hétköznapi történés a félelem tárgya lesz. Valaki eltörte a lábát egy másik faluban, amely szintén a láp mellett van. Lehet, hogy a sérült tudja pontosan, hogyan történt, de a hír átformálja a történést és rémhírré válik, a lápon élő szörny tette. Egy kislány éppen a félelmeitől vezérelve elszökik a faluból, az apjától, keresik, de mivel nem lelik, úgy hírlik, hogy a szörny rabolta el. A félelem eluralkodik. Senki sem szeret beszélni erről, de a szülők nem engedik a gyerekeket az utcán játszani. A templomban a tiszteletes győzködi a híveket, hogy nincs szörny, de a nemlétezését bizonyítani valaminek annak a számára, aki fél tőle, nem lehet. A probléma nem racionális, ésszerű érvek nem hatnak. A félelem terjed, már hatalmába veszi a pap feleségét is, akinek tuberkulózisban való megbetegedése segíti szellemi elfordulását a valóságtól és bezárkózását a szörnyről elképzelt vi-lágba. Ez egészen odáig fajul, hogy Stella, a feleség úgy érzi, hogy ő kell igazán a szörnynek, és ha ő önként áldozattá válik, akkor megmenekül a falu a további megpróbáltatásoktól. A regény fő története tehát a félelem különböző megjelenése. Hogyan fél egy magányos öregember, aki az életen már kívül érzi magát, amikor az egyik juhát elveszíti, majd később mások félelmét tápláló módon ő is távozik az élők sorából. A faluban többen úgy vélik, a szörny Isten büntetése, de nem világos, hogy miért bünteti őket. Így egy nem létező bűnt keresnek magukban és a többiekben. Aki nem fél, azt is átjárja a bizonytalanság, a bizonyosság szilárd talaja kicsúszik alóla, vagy kicsúszhat, esetleg időlegesen, de mégis ijesztő.

A félelem történetét átszövi sok különböző szál, amelyek egyrészt önállóak, sőt bizonyos esetben nem is feltétlenül szükségesek a regény fő mondanivaló szempontjából. Azért kellenek mégis, hogy a történetet egy pontos korba lehessen elhelyezni. A 19. és 20. század fordulóján már megjelennek a modern világ jelei, a szörnyhöz és félelemmel teli faluhoz nem tartozó esetek ellentétei. Megjelenik a regényben a modern nő, Cora egyáltalán nem szimpatikus alakja, aki fiatal, gazdag, öntörvényű és özvegy a fiával, akinek persze mint „modern nő” nem éppen jó anyja, és a közfelfogás szerint feleségnek sem volt megfelelő. Mindenféle iránt érdeklődik, nem öltözik nőiesen, inkább a férfias külsőt szereti. Emlékezzünk máshol olvasott esetekre: a századfordulón először kezdtek a nők nadrágot hordani, vagyis férfias külsőt magukra venni, a hajukat is egészen röviden hordták stb. A regény a kornak megfelelően nem igyekezett a modern nőt szimpatikusnak ábrázolni. A kor másik modern nője, Cora barátnője, Martha, szintén nem alkalmas a feleség szerepére, ő a társadalmi problémák iránt érdeklődik.

Sokat olvashatunk a társadalmi problémákról, amelyek akkoriban szintén nagyon fontosak voltak, mint a londoni nyomor, az egészségtelen lakásviszonyok, a kilakoltatások, a megfizethetetlen lakbérek. Martha éppen ezek ellen küzdve válik a kor jellemzőjévé a regényben, nyomornegyedből származó felemelkedett harcos, aki ismeri a nyomort, és azokat igyekszik megnyerni, akik pénzzel tudják segíteni igazságos törekvéseit.

Fejlődik a technika, száguld a vonat, a posta remekül működik az új körülmények között, gyors és megbízható. Martha írógépen írja beadványait. Fejlődik az orvostudomány, a regény remek orvosai már az új tudás birtokában a gyakorlat által nem támogatott műtétet is el tudnak végezni, megemlítve, hogy ez lesz a jövő. Akkor még csak a szívhártyán tudnak összevarrást tenni, de az orvos szerint nemsokára már magát a szívet is meg lehet műteni.

A regény szövedékes eseményei felett ott terjeszkedik a modern Cora és a pap, Wili szerelemmel színezett különös barátsága. Sajátos kapcsolatról van szó. Ilyen is csak a századfordulón születhetett, és megbotránkozást keltett minden körben. Egy hitében, elvárásaiban, viselkedési mintáiban biztos pap barátságot köt egy rendezetlen életet élő, a kor elvárásainak nem megfelelő nővel, és nem a kihívó külseje, hanem a szabad élete és a szabad kommunikációja miatt. Érzelmeik viharosak, szükségük van egymásra, de mennyire – ez a kérdés? A gondolataik kifejtése érdekében, vagy esetleg a testiségük is meghatározó ebben a kapcsolatban, és be lehet-e ezt vallani?

Miért lehet ez a mi korunkban egy fontos könyv, ha nem is annyira, mint az ajánlásban olvashatjuk? Azért, mert félni ugyanúgy félünk, mint az új kor hajnalán. Félelmeink ugyanúgy ellentmondanak a racionális világnak, ahogy annak idején. Kapcsolataink ugyanúgy sztereotípiák által irányítottak, még ha másképpen is befolyásolnak minket, mint száz évvel ezelőtt. Ma is megkérdezhetjük magunktól, hogy hol a határ a szerelem és a barátság között. Ha nincs mitől félni, akkor mégis miért képzeljük, hogy félünk, és miért teremtünk olyan olvasnivalókat, filmeket, amelyek a félelmet fokozzák (és nem erre a könyvre gondoltam)?


(Sarah Perry: Az essexi kígyó. 21. Század Kiadó, 2017, 21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK sorozat, 432 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©