Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet

FOGD A KEZEM

Imre Ferenc szonettjei

A szerző, Imre Ferenc immár tizenkettedik kötetét vehetjük a kezünkbe, ezekből is a „Fogd a kezem” című a kisméretű zsebkönyvek sorozatból szonetteket tartalmaz. Imre Ferenc mesterévé lett ennek az igen nehéz, kötött formájú műfajnak, ráadásul ebben a kötetben a XIII. és XIX. századi szabályok szerint írt versei találhatók. Ezeknek még nehezebb és feszesebb előírásai vannak, amelyek a mondanivalót szoros keretek közé fogják.

A címadás sem volt véletlen. Mint írja, szükség van arra, hogy megfogjuk egymás kezét akár családon belül, akár országnyi méretekben: megszólítjuk egymást, figyelünk egymásra, és segítünk, ahol lehet. Talán ezért is választotta könyve címoldalára Simon M. Veronika „Tini lány” c. képét, mert az ifjúság különösen rászorul a mai világban arra, hogy megfogjuk a kezüket, és figyeljünk rájuk. Imre Ferenc minden írásában a felelősséget teszi fókuszba, melyet verseinek nyelvezete is kihangsúlyoz.

Az írói alapanyag, a szó nála nem szűkíthető le a mindennapjainkban használt beszédre, azonban a klasszikus vers anyaga veszteség nélkül vihető át az írott változatból a beszélt változatba. A költői nyelv az évszázadok során valamelyest elhalványult, perifériára szorult. Az új költői nyelv kísérletei, ill. régen használt, feledésbe merült klasszikus formái a versírás rétegeit, tereit fedik fel és hozzák újra működésbe.  Márpedig ha ilyen különlegesen ritka csemegét kapunk Imre Ferenctől, jó arra rácsodálkozni, neki szentelni az időt, nemcsak szövegének, hanem klasszikus formai szépségének is.

Ezek a szonettek szinte vezetik a magányos olvasót a hétköznap néhány szótagos szavakból álló sorain át a világ és az emberiség értelmezésére: ez a szonett kompozíció sajátossága. A nyelv ugyanis nem csupán nagy léptékben méri a teret, hanem vizualizáció által is érzékelhető jelenség felületét jelenti a kötetben. Egyfajta felütés, figyelemfelkeltés, amely elsősorban nem önmagáról szól, hanem előkészíti a terepet az ezután megjelenő gondolatoknak. Arra figyelmeztet, hogy mindenek mögött fajsúlyos kimondás, leírás tétjével bíró mondanivalója van. Mondhatnám azt is, hogy „élethasználati utasítás” a modern kor zaklatott emberének.

Imre Ferenc verseit ismervén állítom, hogy soha nem akart senkinek fájdalmat okozni, csak segíteni és élvezni a munkát, ahogy hajdanán kapája által robbant szét a szikkadt földdarab, vagy napjainkban: mint gondolkoznak el lángot vető sorain az emberek? Ez a szép harc, a beolvadás, a természettel való egyesülés vágya végigvonul minden kötetén, így a „Fogd a kezem” címűn is. Ez a képiség hagyományos és költői értelemben is fontos szerepet játszik költészetében. Ívet ad a kötetnek, összefűzi a különböző témákat, arra készteti az olvasót, hogy „összeolvassa” a különböző témájú verseket. 

Szeretném felidézni a címadó verset, amely esszenciája eddigi céltudatos életvitelének, gondolkodásának, múltjának és jövőjének.

„Teremtőm, édesanyám fogd a kezem, / vezess, ha  lehet egyenes úton, / ne kelljen majd szégyenkeznem a múlton, / adj erőt, az igazat kövessem! // Jóságos atyja legyek gyermekemnek / és oszthassam a boldogságomat./ Szeretetben növeld akaratomat,/ értelme legyen az életemnek. // A munkám után teremjen türelem,/ gyermekemnek példaképe legyek./ Tudjam majd elviselni életem. // Érzem, nem egyedül vagyok a földön, / feladatom szeretet adása. / Úristent kérve, fényben gyönyörködöm.”

E csodálatos, imádságnak is beillő vers után befejezésül szeretném idézni Imre Ferenc kötetindító aforizmáját:

„Senkinek nincs annyi ideje és türelme a hallgatáshoz, mint a Teremtőnek.”

(Imre Ferenc: Fogd a kezem. Szonettek. Kiadó: Alpha-Vet KFT, 2018, 124 p. )

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©