Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Krasznai Sándor

Áldott vagy átkozott internet?

Tavaly megpróbáltam optimalizálni könyvtárunk példányszámát. Klasszikusok, kötelező olvasmányok, lexikonok kerültek leselejtezésre, mivel mi már nem igen vesszük őket kézbe. Barátaim gyerekeinek adtam néhány tucatnyi könyvet. Olyan ímmel-ámmal fogadták el. Kicsit később egy sokkötetes Világirodalmi Lexikont próbáltam rájuk sózni, de azt mondták, nem kell, mivel az interneten mindent megtalálnak. Ráadásul, amíg egy kötetet előkeres, addig a neten már olvashatja is a keresett dolgot.

Gyakorlatilag bármilyen kínos is kimondani, de a papíralapú irodalom megszűnőben van. Nemrég szaktanárok körében felmerült Jókai Mór, Móricz Zsigmond és mások műveinek törlése a kötelező olvasmányok sorából. A gyerekek többsége kivonatokat olvas a kötelező olvasmányokról a neten. Természetesen a kivonat nem olyan, mint a teljes mű. A részletekben nagyon sok mondanivalója rejlik az írónak.

A közelmúltban sok-sok USA-beli államban törölték az iskolai írásbeliséget, hisz a gyerekek, a tanulók, a diákok számítógéppel írnak mindent. Mi van akkor, ha valamilyen előre nem várt katasztrófa következik be? Az emberek jelentős része egyfajta analfabétává minősül?

Bár nem tudom. Médiatípusok váltják egymást. Színházak>filmszínházak>TV-k>számítógépek>okos telefonok, és talán igen, talán nem, de végső soron jelentős mértékben kiszorítja mindig az újabb a régit. Fiatalok közül már nagyon sokat TV-t sem néznek. Okos telefon, tablet, melyeken akár élőben, akár felvételről nézhetnek különféle műsorokat.

Ha lemaradsz egy műsorról, egy filmről, visszanézheted később a neten. Lazábbá válhatsz te, az időbeosztásod, hiszen sok mindenről már nem lehet lemaradni. Megnézhetsz ikonikus filmeket pl. Fellini: 8 és fél, Édes élet, Antonioni: Vörös sivatag. Laptopon vagy hozzákapcsolt nagyméretű monitoron, ami már egészen közel áll a mozi élményhez. Beleshetsz a KLÁRIS berkeibe, elolvashatsz belőle írásokat. Mindenütt ott lehetsz pillanatok alatt.

Nagyjából ezek voltak vázlatosan az internet áldásai. Most nézzük az átkait is. Egy műsor visszanézésekor lehetséges átugrani a nem kívánt részeket, amelyek unalmasnak, egyhangúnak, elcsépeltnek tűnnek. Egy másfél órás filmet megnézhetsz 10–15 perc alatt. Viszont visszatérve korábbi érvelésemre, kimaradsz a részletekből, amelyek lényeges információt hordozhatnak, ami nélkül nem biztos, hogy rövidítve egy alkotás ugyanazt nyújtja, mint egészében. A szólás azt mondja: „Az ördög a részletekben rejlik!” De talán nem csak az ördög, de a szépség, az angyal, az értelem kiterjesztése és sok-sok más is ott rejlik, bújik, ami csak ránk vár, hogy átéljük, megértsük, felfogjuk, és ezáltal többek lehetünk.

További átkai az internetnek, hogy mindenki oda keres rá, ami érdekli, ami vonzza. Nem minden esetben arra hangolódnak az egyedek, hogy műveltségük pallérozottságát fejlesszék. Bugyuta, botrányos, figyelemfelkeltő címek, álhírek bőven akadnak. A Facebook talán mindenekelőtt rendelkezik ezekkel. Egyesek ezzel próbálnak nézettséget elérni. Hazudnak, nagyí-anak, álságos dolgokat posztolnak, amelyekre mindig vannak vevők. Különösen ki vannak téve a fenti keresési módnak a „gyerekek” (6–90 év). Ismerek olyan gyereket, akit szülei sajnálnak a sok-sok tanulás miatt, miközben idejének nagy részét az interneten lógva tölti. Szá-mítógépes játékok, böngészések el tudják vinni az figyelmet, viszont nem biztos, hogy tanulmányi előmenetelében segítenek.

Na jó. Valaha én is töltöttem mással az időt a tanulás mellett. Kiolvastam minden fellelhető Cooper-kötetet, melyek főként indiántörténetek voltak. Volt olyan kötet, amelyiknél csak 10–20-dik oldal után jöttem rá, hogy már olvastam, csak az más címmel, más fordítótól volt.

Fiatalként korosztályom a természettel ismerkedett. Barátokkal, szomszéd gyerekekkel bevettük magunkat az erdőbe, a rétekre, ligetes területekre, és félnapokat barangoltunk, miközben remekül éreztük magunkat. Növényeket, állatokat láttunk, meglestük különös viselkedésüket, szinte eggyé váltunk a természettel. Ma a gyerekek interneten leselkednek, próbálnak valamit megérteni a világból. Könnyebben elérhető dolgokat láthatnak, hallhatnak, de azt gondolom, a virtuális világ köszönő viszonyban sincs a valósággal, hiszen elmarad a lényeg: a közvetlen látvány, a tapinthatóság, a szembesülés, azaz a valóság. 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©