Tavaly megpróbáltam optimalizálni
könyvtárunk példányszámát.
Klasszikusok, kötelező olvasmányok, lexikonok kerültek
leselejtezésre, mivel mi már nem igen vesszük őket
kézbe. Barátaim gyerekeinek adtam néhány
tucatnyi könyvet. Olyan ímmel-ámmal fogadták
el. Kicsit később egy sokkötetes Világirodalmi
Lexikont próbáltam rájuk sózni, de azt
mondták, nem kell, mivel az interneten mindent
megtalálnak. Ráadásul, amíg egy
kötetet előkeres, addig a neten már olvashatja is a
keresett dolgot.
Gyakorlatilag bármilyen kínos is kimondani, de a
papíralapú irodalom megszűnőben van. Nemrég
szaktanárok körében felmerült Jókai
Mór, Móricz Zsigmond és mások műveinek
törlése a kötelező olvasmányok
sorából. A gyerekek többsége kivonatokat
olvas a kötelező olvasmányokról a neten.
Természetesen a kivonat nem olyan, mint a teljes mű. A
részletekben nagyon sok mondanivalója rejlik az
írónak.
A közelmúltban sok-sok USA-beli államban
törölték az iskolai
írásbeliséget, hisz a gyerekek, a tanulók,
a diákok számítógéppel írnak
mindent. Mi van akkor, ha valamilyen előre nem várt
katasztrófa következik be? Az emberek jelentős része
egyfajta analfabétává minősül?
Bár nem tudom. Médiatípusok
váltják egymást.
Színházak>filmszínházak>TV-k>számítógépek>okos
telefonok, és talán igen, talán nem, de
végső soron jelentős mértékben kiszorítja
mindig az újabb a régit. Fiatalok közül
már nagyon sokat TV-t sem néznek. Okos telefon, tablet,
melyeken akár élőben, akár felvételről
nézhetnek különféle műsorokat.
Ha lemaradsz egy műsorról, egy filmről,
visszanézheted később a neten. Lazábbá
válhatsz te, az időbeosztásod, hiszen sok mindenről
már nem lehet lemaradni. Megnézhetsz ikonikus filmeket
pl. Fellini: 8 és fél, Édes élet,
Antonioni: Vörös sivatag. Laptopon vagy hozzákapcsolt
nagyméretű monitoron, ami már egészen közel
áll a mozi élményhez. Beleshetsz a KLÁRIS
berkeibe, elolvashatsz belőle írásokat. Mindenütt
ott lehetsz pillanatok alatt.
Nagyjából ezek voltak vázlatosan az internet
áldásai. Most nézzük az átkait is. Egy
műsor visszanézésekor lehetséges átugrani a
nem kívánt részeket, amelyek unalmasnak,
egyhangúnak, elcsépeltnek tűnnek. Egy
másfél órás filmet megnézhetsz
10–15 perc alatt. Viszont visszatérve korábbi
érvelésemre, kimaradsz a részletekből, amelyek
lényeges információt hordozhatnak, ami
nélkül nem biztos, hogy rövidítve egy
alkotás ugyanazt nyújtja, mint egészében. A
szólás azt mondja: „Az ördög a
részletekben rejlik!” De talán nem csak az
ördög, de a szépség, az angyal, az
értelem kiterjesztése és sok-sok más is ott
rejlik, bújik, ami csak ránk vár, hogy
átéljük, megértsük, felfogjuk, és
ezáltal többek lehetünk.
További átkai az internetnek, hogy mindenki oda
keres rá, ami érdekli, ami vonzza. Nem minden esetben
arra hangolódnak az egyedek, hogy műveltségük
pallérozottságát fejlesszék. Bugyuta,
botrányos, figyelemfelkeltő címek, álhírek
bőven akadnak. A Facebook talán mindenekelőtt rendelkezik
ezekkel. Egyesek ezzel próbálnak
nézettséget elérni. Hazudnak, nagyí-anak,
álságos dolgokat posztolnak, amelyekre mindig vannak
vevők. Különösen ki vannak téve a fenti
keresési módnak a „gyerekek” (6–90
év). Ismerek olyan gyereket, akit szülei sajnálnak a
sok-sok tanulás miatt, miközben idejének nagy
részét az interneten lógva tölti.
Szá-mítógépes játékok,
böngészések el tudják vinni az figyelmet,
viszont nem biztos, hogy tanulmányi előmenetelében
segítenek.
Na jó. Valaha én is töltöttem
mással az időt a tanulás mellett. Kiolvastam minden
fellelhető Cooper-kötetet, melyek főként
indiántörténetek voltak. Volt olyan kötet,
amelyiknél csak 10–20-dik oldal után jöttem
rá, hogy már olvastam, csak az más címmel,
más fordítótól volt.
Fiatalként korosztályom a természettel
ismerkedett. Barátokkal, szomszéd gyerekekkel
bevettük magunkat az erdőbe, a rétekre, ligetes
területekre, és félnapokat barangoltunk,
miközben remekül éreztük magunkat.
Növényeket, állatokat láttunk, meglestük
különös viselkedésüket, szinte eggyé
váltunk a természettel. Ma a gyerekek interneten
leselkednek, próbálnak valamit megérteni a
világból. Könnyebben elérhető dolgokat
láthatnak, hallhatnak, de azt gondolom, a virtuális
világ köszönő viszonyban sincs a
valósággal, hiszen elmarad a lényeg: a
közvetlen látvány, a tapinthatóság, a
szembesülés, azaz a valóság.
♣ ♣
♣
