1. Kedves Barátom, Tibor!
Egész nap kerestem, de nem találtam. Sokáig
gondolkodtam, hova tehettem, de nem jutott eszembe. Meg voltam győződve
arról, hogy a fehér mappámba tettem, de úgy
látszik, tévedtem. Most átnéztem a
vöröset is, de abban kizárólag az
adózásaimmal és munkahelyeimmel kapcsolatos
papírokat őrzök, tehát kár volt végig
nyálaznom.
Elméletileg persze a kék mappámban is lehet,
hiszen, véletlenül akár bele is tehettem.
Időm azonban nincs az egész vastag paksamétát
végig guberálni, mert ma délután még
a karácsonyi bevásárlást is meg kell
ejtenem a családom szabadságon lévő két
tagjával, így már este sem lesz időm annak
végig nyálazásra, különösen, mivel
kocsonyát is kell főznöm.
Holnap pedig a szokásos ünnepi étel
megfőzése, és a fenyőfa feldíszítése
lesz soron. 25-én és 26-án pedig rokonok
jönnek, akkor megint semmire sem lesz időm!
Még átpörgetem a régi és az
új noteszemet is, hátha valamelyikben rálelek. Ha
egyáltalán el tudom majd olvasni, mivel az egyikre
ráömlött a kávé, a másik pedig
már több mint húsz éves, és annyira
zsíros, és kopott, hogy több oldala is
olvashatatlan.
Na, mindegy, vegyük úgy, hogy elveszett. Ezért
– ha a nagy ünneplés közepette idődből
futná – küldd át légy szíves
újra a postai elérhetőségedet!
Előre is nagyon köszönöm, és kellemes
karácsonyi ünnepeket kívánok neked, valamint
kedves családod minden tagjának:
Lujza.
2. Helló Tibi!
Elhagytam a lakcímedet, lökd át
ímélben!
Puszi:
Lujzi.
♣ ♣
♣
