Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet

Rímek és dallamok

Király Lajos új versei

Érdekes és szokatlan összeállítású kötettel lepte meg olvasóit a szerző! 35. könyve ugyanis egy év, a tavalyi esztendőben írt verseit, fordításait tartalmazza, mégpedig időrendi sorrendben. Kezdte tehát januárban, befejezte decemberben. A versek alatt nemcsak a dátum, hanem a megírás óra és perce is fel van tüntetve. Ebből megtudhatjuk, hogy bizony az ihlet általában éjszaka, sőt, gyakran a hajnali órákban érte utol, amitől némelyik verse szárnyalóan mámorosra, álmodozóra sikerült.

Előszavában pontosan összefoglalja, meghatározza, milyen hatások alatt írta verseit, melyhez Szabados István neki ajándékozott festménye is hozzájárult. Minden írásában ott van „a zene, a költészet, a ritmus és a táj szeretete”. Mint megtudhatjuk, gyerekkorában énekkaros volt, amely meghatározta vonzódását nemcsak a zene, hanem a költészet felé is.

Jelen kötetemben – írja előszavában – egy év lelki hangulata: az élmények, vágyak, álmok és álmodozások, örömök és szomorúságok, szépségek és gonoszságok, a világban és a lélek mélységeiben zajló folyamatok lenyomata került napvilágra…” Más dolgunk nincs tehát, mint végigolvasni, vagy az olvasó hangulatától függően tallózni a versek között. Négy festőművészt hívott segítségül, akik képeik hangulatával gyönyörűen egészítik ki a versek mondanivalóját.

Király Lajostól nem áll távol a filozófia sem, amelyről ugyanezen a címen ír megszívlelendő sorokat: „Ha a feladatok/ egymás után megoldódnak,/ azt veszed észre,/ hogy gyűlnek tapasztalásaid,/ ám hajad hullik/ egyre jobban fakul, – / és lassan fehérré válik…/ A feladatok megoldásai/ közepette pedig arról álmodozol,/ hogy még mennyi mindent/ kellene megtenni/ önmagadért, másokért/ az egész világ/ jobbá tétele okán.” E versből is kiérződik a szerző gondolkodásmódja, hogy a tudomány tényekről beszél, a művészet pedig az emberekről. Neki mindig fontosabb volt az ember, a szellemi fejlődés, az érzelmi érés folyamata.

Mikor már valakinek a 35. kötete jelenik meg, a költő érettnek, tájékozottnak és tapasztaltnak mondhatja magát. Király Lajos fordításaiban is ráérző ember, aki a szívén szűri át az idegen szerző érzéseit. E kötetébe is hármat szerkesztett be, melyekről megállapíthatjuk, hogy a versfordításnak tartalmi és formai hűségén túl eltalálta az idegen költők sajátos, más költővel össze nem téveszthető hangját is. Ha egy költőből eltűnik a könnyedség, és – úgymond – komolyodni kezd, akkor kezdődik a száradás folyamata. Nála ezt semmiképp nem lehet felfedezni, hiszen a könnyedség az egyik fontos tényezője verseinek. Ilyen pl. az Eső zenél c. verse: „Eső zenél,/ ember remél:/ lesz napsugár!// Eső zenél, ember remél:/ lesz illatár!// Ember remél:/ madár dalát/hozza a szél!// Ember remél:/ a pázsiton/ fehérlik majd/a pipitér!

Egy új kötetnek, ismert szerzőnek mit is kívánhatna az olvasó? Csak azt, amit önmagának is. Egy ír-kelta áldással adnám az olvasók kezébe Király Lajos 35. kötetét: „Fújjon mindig hátad mögül a szél/ Melegen süsse arcodat a Nap,/ Az eső puhán essen földjeidre,/ S míg újra találkozunk,/ Hordozzon tenyerén az Isten!"

(A továbbiakban Fehér József hosszabb elemzését is közli az újság.)

(Király Lajos: Rímek és dallamok. Új versek. K.: BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2018, 122 p.)



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©