Ez a kérdés merült fel bennem, amikor
néztem a „Felszállott a páva”
című tánc-ének táj-jelegű
vetélkedőjét, s kerestem a választ rá, amit
önökkel is szeretnék megosztani.
Az ember társas lény: közeledni akar a
másikhoz. Erre kiváló alkalom szavak
nélkül a tánc. Minden művészet
hajtóereje: élményeinket, érzelmeinket
plasztikusan kifejezni: ehhez legegyszerűbb és
legérzékletesebb mód a tánc. Az ősember a
megölt állatok szellemét akarta kiengesztelni
varázslattal, és sok más között az
ünnepélyesség kifejezéséhez,
eredményességéhez hozzátartozott a
tánc, amely kultikus jelentőséget is kapott. Kultikus
tánc az egyiptomiaknál is volt, a
görögöknél is, amelyet vázaképek
és szobrok is tanúsítanak. A
görögök azonban nemcsak a kultikus táncokat
ismerték, hozzátartozott a spártai katonai
neveléshez is.
„Józan ember nem táncoló” –
mondta Ciceró. Persze, a nagy népünnepélyeken
senki sem volt józan, mindenki táncolt. Tőlük
örököltük a karnevált is. Duda, dob,
pásztorsíp, nyenyere szolgáltatta a zenét a
tánchoz. A királyok is rendeztek
táncmulatságokat.
A középkorban szakadt háromfelé a
tánc. A néptánc, de a tánctermi tánc
illemtanárokkal akarta szabályok közé
szorítani a féktelenséget. A táncoknak az
is volt a szerepük, mint már említettem,
megismerkedni egymással. Sok frigy jött létre a
tánc kapcsán.
XIV. Lajos király korában fejlődött ki a
népi táncból a táncok királynője, a
menüett, a minét.
Jött a francia négyes, négy-négy
táncos alkotott egy tánccsoportot. Párizs
szerepét átvette Bécs. A táncok
királynőjét kiszorította a keringő. Ifj. Johann
Strauss dallamai eljutottak még Amerikába is. Jött a
boszton, a régi amerikai tánc, amely a keringőhöz
hasonló, de annál lassúbb. Aztán
fellángolt a néger táncőrület, amit
követ az one step, a cake walk, two step (szétcibált
ritmus). A huszadik század elején
járványszerűen terjedt a tango, a panyol-kubai
tánc.
Amerikából jött a foxrott, a simi, a
charleston. Rumba cubano és rumba bolero következett.
Aranylemezek kaptak világhírre, együtteseket tettek
világhírűvé és népszerűvé. A
gépi zene jó hosszú ideig
elhomályosította a népi zenét és
táncot.
Most kezd újra felébredni a nemzeti
identitást hangsúlyozva a táncház mozgalom,
néptánc és -dal.
Természetesen a fiataloknak kedvelt műfaja (volt) a
sláger, rokk and roll, a tiszt, amelyben levezethetik
indulataikat, lázadhatnak a politikai helyzetek miatt. Magyar
szempontból legkevésbé üdvös a modern
zene idegen nyelvű tálalása, rossz kiejtéssel,
hadarással, lassan nem tudjuk, hol élünk.
A színpadi táncokról nem is szóltam.
De csodálatra méltó, amit a TV-én
keresztül a „Fölszállott a páva”
kapcsán láthattam, azok a fiatalos erővel
kifejeződő táncok népzenei kísérettel
kitűnően koreografálva.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe érdekes módon egy
vetélkedő láttán.
♣ ♣
♣