– A Palais Royaltól indulunk – mondta a
férj. – Ez itt a kert délkeleti vége. A
könykereskedés és egy pipaüzlet
között körbesétáljuk az oszlopsort.
– Aha – nyugtázta a feleség.
– Most visszakanyarodunk a Monpensier utcára –
folytatta a férj. – Itt négy fedett
átjáró is van.
– Innen merre megyünk?
– Jobbra fordulunk a Beaujolais utcára.
Áthaladunk a Két Pavilon árkádja alatt.
– És most? – kérdezte az asszony.
– A Choiseul utcán haladunk tovább
észak felé. Az Olasz bulváron jobbra fordulunk, a
Richelieu utca felé. Itt van egy régi
tajtékpipa-üzlet. Az üvegen keresztül
látni lehet a pipakészítő műhelyt. Tudsz
követni?
– Persze. Nagyon jól vezetsz – mondta a
feleség.
– Az Opera tértől sétálunk a Madeleine
bulváron és a Kapucinusok terén át a
Madeleine templomhoz – mondta a férj, és szuszogni
kezdett.
– Kíméld magad! – mondta a
feleség.
– A Nemzetgyűlés épületével
szemben lévő Concorde-hídon át a Szajna
túlpartjára megyünk.
A férj rövid szünetet tartott, majd folytatta:
– A Saint-Germaine bulváron megyünk
tovább. Itt sok jó kávéház van
– mondta, de már alig tudott beszélni.
– Jól vagy? – kérdezte a az asszony.
– Jól, szívem. De már nagyon
elfáradt a kezem.
A férj közelebb gurult a feleségéhez,
vigyázva, nehogy összeütközzön a két
kerekesszék. Odanyújtotta neki az útikönyvet.
– Innentől te olvasd tovább!
♣ ♣
♣
