Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

László B. Irén

ANYÁM


Sohasem feledem anyám mosolyát,
itt van a szívemben, itt vert tanyát.
Sohasem feledem szemét,
mely mint az égbolt, olyan kék.
 
Sohasem feledem érintését,
simogató meleg két kezét.
Sohasem feledem hangja dallamát,
mely a múltból is szívemet járja át.
 
Sohasem feledem, ahogyan átölelt,
benne volt minden, mit gyermeki énem követelt.
Szeretet, bizalom, meleg nyugalom,
a féltés, a törődés s valami ősrégi fájdalom.
 
Akkor nem sejtettem, ez azért van így,
mert az ölelésnek vége közelít.
Elenged, mert szeret, de tudja, nem lesz könnyű,
elengedett kézzel sokat fogok esni.
 
Ő tudta, ezért éreztem fájdalmát,
figyelmeztetni akart, az élet nem csak szépet ád.
Viharok dúlnak ide-oda dobnak,
végeszakad az anyai gondoskodásnak.

Sohasem feledem a tömött tarisznyát,
melyet a vállamon gyöngéden vetett át.
Megrakta minden széppel, jóval,
ragyogó szemével, tündéri mosollyal.




 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©