Örökké virágáruslány
KÖNYVESPOLC
Tárkányi Imre
Marie Curie szerelmei
Iréne Frain regénye
Rendkívül
érdekes
olvasmány a Marie Curie
szerelmei című könyv, a francia író,
történész és publicista, Iréne Frain alkotása.
Aki nem hallott még Marie Curie-ről, pikáns, szerelmi
történetekre gondolhat, a nevét és
tudományos munkásságát kicsit is ismerők
érdeklődve olvassák a Noel-díjas
fizikus-kémikus magánéletének
válságos éveit.
A könyv szerzője
alapos
kutatómunkát végzett: könyvtárak,
rendőrségi iratok, magánlevelek, naplók jelentik a
lényeget, de nem hiányoznak a fizikai-kémiai
kutatások leírásai sem, amelyekkel Pierre Curie, a
kiváló fizikus, feleségével együtt
beírta a nevét a tudomány világának
a nagyjai közé. Pierre Curie a radioaktivitást
vizsgálta kutatásaiban. Marie lengyel
származású – eredeti neve Sklodowska
–, és a hazájában nevelőnő volt, majd
Párizsba kerülve végezte el az egyetemet.
Barátnője révén ismerkedett meg Pierre-rel,
és ő is a kutatások felé fordult. A két
tudományos kutató nem csupán munkájukban
találták meg egymást, de hasonlóan
visszahúzódó, puritán egyszerűségű
természetük is egymáshoz vonzotta őket. Együtt
fedezték fel a polóniumot és a rádiumot.
1903-ban a kutatások terén elért
eredményeikért elnyerték a fizikai
Nobel-díjat. Az ideális párt rajongó
fiatalok, kutatók veszik körül. Otthonuk
beszélgetések, viták színhelye. Pierre
egyik asszisztense Paul Langevin. Házasember, csodálja a
házaspár munkáját, látja
meghatóan szép szerelmüket is. És közben
éli a maga gyötrelmes életét: anyósa,
a régebben imádott felesége és annak
húga erőszakosságát, a pénz utáni
hajsza megnyilvánulását – amely néha
tettlegességig fajul, fájdalmat okozva Paulnak. Tűr
és menekül Cuire-ék otthonába,
asszisztenskedik Pierre mellett, miközben csodálja Marie-t.
Pierre egy szerencsétlen balesetben meghal 1906-ban. Marie
nehezen éli túl a tragédiát, és soha
többé nem tudja elfelejteni férjének
hűséges szerelmét. Mégis, Paul – a
házasságában csalódott, nála öt
évvel fiatalabb régi barát – egyre
közelebb kerül hozzá. 1910-ben egymásra
találnak. Eldugott utcában lesz az otthonuk,
munkájuk színhelye. Paul menekül anyósa
és felesége terrorja elől, pedig már négy
gyermekük van! 1911-ben Marie a kémiai Nobel-díj
várományosa lesz a fémrádium
előállításáért. És
éppen ebben az időben robban ki a botrány: Marie leveleit
ellopják, újságcikkek vádolják, hogy
„elrabolta” Paul Langevint a
családjától. Fotósok szegődnek a nyomukba,
Pault házasságtörés címén
megvádolják, Marie pedig a „rettenetes lengyel
bűntárs”. Marie kemény nő, és nem roppan
össze. Brüsz-szelben részt vesz egy tudományos
kongresszuson, ahol az egyetlen női tudós. Albert Einsteinnel is
megismerkedik, aki – néhány régebbi
baráttal együtt – kiáll a meghurcolt asszony
mellett. A Nobel-díjat átveszi. Paul a
„bűnügyi” tárgyaláson lemond négy
gyermekéről felesége javára, dönt a teljesen
kimerült Marie helyett. A pert törlik, de szerelmük is
véget ér: elhagyják egymást, hogy
vége legyen meghurcoltatásuknak.
Marie Curie-Sklodowska
1934-ben halt meg,
Paul, a daliás szerelmes a régi barátok, tisztelők
élén halad a gyászmenetben – mintha „ő
maradt volna leginkább egyedül”…
Az izgalmas, remek
könyv nem
csupán Marie Curie szerelmeiről szól, de bemutatja a
huszadik század elején létező
felfogását is a nők feladatáról: maradjanak
csak a konyhában, vagy őrizzék gyerekeiket. A szerelem
sem tolerálható, ha valamelyikük még
házas… És, íme, ilyenek a hozzánk
„betolakodó” idegenek! (Emlékezzünk:
Marie lengyel volt.)
Nehéz a
könyvet úgy
megidézni, hogy az olvasó egy rövid
recenzióból érezni tudja
sokszínűségét: a szerelem, a tudomány, az
emberi gonoszság, a bulvár sajtó
működésének leírását.
Iréne Frain kutatói-írói munkája
mindenképpen figyelmet érdemel. Közel hozza az
olvasóhoz az emberi gyarlóságot – az
életet. A szerző 2016-ban nem érdemtelenül kapta meg
a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatát.
Pierre és Marie
Curie
házasságából két lány
született, Marie igyekezett szeretettel nevelni őket.
Iréne, az idősebb ugyancsak jelentős tudós lett:
férjével, Frederic Joliot-Curie-vel együtt 1935-ben
kémiai Nobel-díjban részesült…
(Eve
Curie pedig Madame Curie
címén megírta édesanyja
életét Pierre Curie haláláig – a
szerk.)
(Iréne Frain:
Marie Curie szerelmei. Typotex Elektronikus Kft., Bp., 2017, 352 p.)
♣ ♣
♣
|