Az emberi lét két
szigorú határpont
közé rendeződött: a születés és a
halál idősíkja közé. Ezt a terminust
nevezzük úgy, hogy Élet. A természeti
népek és az antikvitás emberei az évszakok
és a természet változásaihoz
igazították hitvilágukat;
metaforákká, szobrokba átlényegített
istenekként tisztelve mindazt, amit maguk körül
érzékeltek, tapasztaltak. A kereszténység
Krisztus személye köré rendezte
életszemléletét, és alakította ki
kultikus rendjét, az ünnepköröket.
Az ádvent a
várakozás,
elcsendesülés a nyári munkák zaja
után, a pihenés időszaka természetnek és
embernek a tél fehérségében. Várjuk
a Születést, az Istenembert. Karácsonykor
fellélegzünk, örömmel ünnepelünk,
megszületett. Szilveszterkor vigadunk, hogy jó legyen a
következő esztendő. Ezután jön a farsang vidám
időszaka: mulatságok, bolondos népszokások a
falusiaknak, bálok az úri népnek,
karneválok a latin nemzeteknek. Mulat, vigad a keresztény
Európa egészen farsang végéig, azaz
húshagyó keddig már régóta.
Az ünnepkörökhöz
igazodik a népek
konyhája is. Karácsony étele: a kalács, a
mákos guba, a töltött káposzta és a
halételek. Szilveszteré a sült malac, a
kolbászfélék, a kocsonya, minden, ami
szerencsét hozó malacfélékből
adódik, azért, hogy turcsi orrával kitúrja
az életünkhöz szükséges jót.
Farsang végén még ehetünk egy finomat, a
húshagyó keddi fánkot. Isten tudja, eleink
mióta kapkodták elő a kelesztő fatálakat,
zománcos vájdlingokat, hogy ledagasszák benne a
farsangi fánkot. Számomra mindig a nagy feladatok
közé tartozott. Az aranybarna, porcukros puffancs, vajon
szalagos lesz-e? Anyámat kérdezgettem –
régen volt már –, meddig kell „verni” a
tésztát, hogy szalagos legyen a fánk. Azt
válaszolta, míg a plafonról nem csöpög a
víz. Savanyú képpel dagasztottam, de egyszer csak
a homlokomról lefutott az orrom hegyére az első
izzadságcsepp. Azonnal abbahagytam a műveletet. A türelem
plafonjához értem. Hogy lett-e szalag rajta, arra nem
emlékszem. A hétköznapi ebédekhez
azóta is az „egérfánkra” szavazok,
amelyet kanállal szaggatok a forró olajba. Az idén
is rászedett a családom, hogy süssek egy kis
fánkot húshagyó kedden. Hozta a lányom az
internetről kinyomtatott csodareceptet. Marie Antoinette is
szívesen csipegetett az így készült
süteményből, állt a papíron. Néztem az
aranybarnára sült gömböket, középen a
szélesebb vagy keskenyebb szalagokkal, porcukorral
fehérítve. Olyan, mint a Földünk az
Egyenlítő vonalával, egy hagyományos havas
téllel az északi féltekén.
A következő nap már a
hamvazó szerda.
Szigorú, keresztény böjtnap. Ez után negyven
napig az asztalokon kevesebb lesz a hús, több a
növény, a gyümölcs annak, aki vállalja,
és pénztárcával is bírja
nagyböjtöt. Készül a test, a lélek egy
újabb megtisztulásra: a Megváltó
halálára és feltámadására,
van, aki csak egy egészségesebb életmódra.
Vele újul a természet, újul a határ, az
emberi szorgalom, hogy előteremtse mindazt, amit egy újabb
évig az Élet megkíván.