Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Szencsák Erika

Egy bankjegyről

Volt egyszer egy különleges papírpénz. Az értéke 100 Euro volt, akkoriban került forgalomba, vagyis ez a történet már több, mint tizenöt éves. Egészen diszkréten, mondhatni bemutatkozás nélkül került hozzám, eredetileg nem is tudtam róla, hogy nálam van. Hogyan lehetséges ez?

Éppen útnak indultam Dunkerque-be, hogy meglátogassam az ott ösztöndíjas barátnőmet, és nála töltsek egy hetet.

A fiú, aki kikísért a buszhoz, indulás előtt egy kis csomagot adott a kezembe, hogy majd csak a buszon bontsam fel, majd megvárta az indulást, integetett, és jó utat kívánt. Az éjszakai buszút elején, mielőtt még teljesen rám sötétedett volna, kíváncsian kibontottam a gondosan becsomagolt ajándékot, és egyik kedvenc íróm könyve volt benne. Ez praktikus dolog egy hosszú utazáson, el is kezdtem olvasni. Ahogy lapozgattam, egyszer csak két oldal között egy vékony boríték került a kezembe, benne egy levél és egy százeurós bankjegy. A szöveg szerint ez csak kölcsönben van, csak biztonsági tartalék, „ha bármi történne, nyugodtabb vagyok így”. Ez a féltő gondoskodás akkor nagyon meghatott, és a stílus is, ahogyan eljuttatta hozzám.

Megérkeztem hát úti célomhoz, szép napokat töltöttem ott, és közben a barátnőm mesélte, hogy aggódik az albérlet kifizetése miatt, mert valamiért az esedékes ösztöndíja még mindig nincs a bankszámláján, és mi lesz, ha nem érkezik meg időben? Persze, biztosan nem teszik az utcára az egyetemről, de mégis kellemetlen helyzet lenne, ami szorongást okozott neki.

Hazaindulásom előtt átadtam neki a papírpénzt, mivel nekem már nem volt rá szükségem, neki viszont biztonsági tartalékként kölcsönben ott maradt, és újra nyugodtan alhatott, mert minden eshetőségre felkészült. Aztán, amikor hazajött, visszaadta nekem, én meg annak, akitől én kaptam.

A pénzt egyikünk sem költötte el, viszont a fizetőértékén túl, amely célból ugyan nem használtuk fel, betöltött egy másik fontos feladatot: biztonságérzetet adott. Azzal a szál papírral együtt mindegyik szereplő továbbadta a szeretetét azáltal, hogy a másik érezte a gondoskodó odafordulást, hogy számíthat rá, hogy van, akinek fontos, hogy jól menjenek a dolgai egy távoli helyen is.

Az a pénz szerintem magában biztos nagyon boldog lehetett, hogy mindig meleg érzésekkel adták tovább kézről kézre, és sosem cserélték árura. Hogy a gondoskodás szimbólumává válhatott az érintettek szemében.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©