Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

M. Kovács Ildikó

Büntetőcédula

Jó volt beszélgetni.

Régen találkoztak, volt mire emlékezni.

Az ég dördülése figyelmeztette az idő múlására. Mire kiért az épületből, szinte leszakadt az ég.

Egy pillanatra megállt az ajtóban, végigfutott agyán a gondolat, hogy megvárja a zápor végét, de az órájára tekintve elhessegette a gondolatot.

Még szerencse, hogy nem volt messze a parkolóban az autó, nem nagyon ázott meg.

Már indítani akarta a motort, amikor észrevette a szélvédőn a piros csomagot.

Csak azért nem káromkodott, mert ilyenre soha nem vetemedett. Dühét az ülésre mért csapásokkal próbálta levezetni.

Az égtől is kapott zuhanyt, amíg leszedte az üvegről a zacskót, amin nagy, fekete betűkkel virított, hogy „Pótdíjfizetési felszólítás”. Mérges volt annak ellenére, hogy valóban túllépte a parkolásra fizetett időt.

Magában fortyogva elindult.

Az égzengéshez illő dörgedelmeket fogalmazott meg magában, és elhatározásra jutott. Felhívja a „hivatalt” és beolvas nekik.

Az út széléhez állt, elővette a telefont. A fizetési meghagyáson látható telefonszámot próbálta beütni a készülékbe, amikor furcsa hangot hallott. A dörgésnél is hangosabb reccsenéssel szakadt le egy hatalmas ág az öreg gesztenyefáról.

Remegő gyomorral állapította meg, hogy ha nem áll meg telefonálni, az az ág pont őrá zuhan. Keresztet vetett, és letette a telefont, már nem akart veszekedni.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©