Pislákoló fénnyel köszönt be a nappal
Fénye beragyogja a didergő hajnalt
Hóvirág szívével tündököl az égbolt
Halottnak hitt fák karján öleli a víg port

Port, mely felhők bája, csiszolt víz párája
Didergő, fagyos égnek tiszta vágya
Azt mondják, mind más, egyedi alkotás
Varázslatos, kristályos vízvarázs

Erdő szélén látom, domború hasával
Lejtőjén csúszkáló gyermekek hadával
Domb terül el, síkja csalogatva hívja
Gyere szánkóm, gyere siklani a hóba!

Égi fényben lángol a tó fagyott tükre
Gyermekek zajától hangos minden öble
Csikorduló hangra, nevető robajra
Korcsolyázó lábuk halk nesszel figyel ma

Messze, távol árva őz topog, figyelmez
Nem mer elindulni, félve lép, neszez
Lejutva a hegyről finom falat várja
De fél lefutni, megcsúszna a lába

Lent a völgyben házak sora kémlel
Hófehér tetőkkel, álmos emberekkel
Némelyiken látom, kémény füstje éled
Új nap indul, varázzsal, reménnyel