Khanna egy jövő
alternatíva kidolgozására vállalkozott.
Rengeteg elképzelés jelenik meg a jövőről, a
környezetvédelemmel, a technika fejlődésével
és hatásával, az orvoslás jövőbeli
alakulásával, az informatika fejlődésével
kapcsolatban, és még sok más
részterület jövőképe terjed, nyomtatottan
és az interneten. Hosszabbak vagy rövidebbek,
kidolgozottabbak vagy felületesek, szellemesek vagy
szomorúak, az optimizmustól lebegnek a föld felett,
vagy katasztrófákat jósolnak, tele jó
ötletekkel, indokokkal, magyarázatokkal, érvekkel
és ellenérvekkel.
Még fiatal jövőkutatóként hallottam egy
neves orosz jövőkutatótól, hogy a
jövőkutató legfontosabb módszere felfigyelni minden
gondolatra, amit más tudomány szakértői, a sci-fi
írók mondanak, mindenkiére, aki csak gondol a
jövőre, mert ebből tudja meg, hogy milyen
valószínűsége lehet egyik vagy másik
alternatívának. Ezek a vélemények
árulják el, hogy melyik az a terv, ami mellé
szívesen odaállnak az emberek és részt
vesznek a megvalósításában – mert a
részvétel nélkülözhetetlen.
A könyv alcíme: A globális
civilizáció jövőjének
feltérképezése. Terve szerint az egész
világra kiterjedő elképzelést dolgoz ki. Ez nagy
vállalkozás, hiszen a világ nem egységes,
sőt rendkívül tagolt kulturálisan,
gazdaságilag, területi lehetőségeket tekintve, a
politikai rendszerekről nem is beszélve. Találni egy
olyan rendszert, amely elég meggyőzően hangzik, mert
képes a jelenlegi problémák nagy
részét maga alá szorítani, sok ismeretet
igényel, sőt szükség van meggyőző erőre is, arra,
hogy úgy tudja előadni az ötletét, hogy
másokat gondolkodásra késztessen, és
találjanak benne valami megjegyezni valót, vagy egy
pontot, amire talán a jövőért végzett
tevékenységek építhetők.
Alapgondolata, hogy ma már a gazdaság
fejlődése nem igényli a területek
tulajdonlását, inkább fontos a területek
használata. Innen jut el sok magyarázatra és
példára építve ahhoz a számomra
nagyon kedves állításhoz, hogy ha nem
szükséges a terület tulajdonlása, akkor semmi
sem indokolja a jövőben azt, hogy a háborúk a
társadalmak egymás közötti viszonyának
rendszeres, sőt állandó kísérője legyen. A
háború esemény (értékromboló,
szörnyű esemény, a területi
kötélhúzás eredménye), a
hálózatépítés egy
örökké tartó gazdasági folyamat, amely
természeti és gazdasági keretek között
építi ki a központjait.
A világ a megosztottságtól az
összekapcsolhatóság felé halad. Ennek
eszköze a globális kereskedelem, vagy másként
megfogalmazva a kollektív kereskedelmi lánc
rendszerének kialakulása. A szezrő használja a
globális ellátási lánc kifejezést
is. Lényege, hogy a kereskedelem oly mértékben
behálózta már eddig is a világot és
a jövőben várhatóan még jobban nő a szerepe,
hogy mindenféle megszakítás a rendszer jelentős
zavarához vezetne, amit egyik szereplő sem szeretne
megélni. A kereskedelem széles értelemben szerepel
nála, jelenti a termékek megteremtését
(értékteremtő folyamat), jelenti az áru
vándorlását, a munkaerő megfelelő helyre
való csoportosulását. A kereskedelem
működését biztosító egyik legfontosabb
tényező az infrastruktúra, ezért ez jelentős
helyet foglal el a jövőkép megvalósulási
lehetőségei között.
A szerző szerint az általa felvázolt jövő
pozitív, mert embercentrikus, ugyanis a biztos
infrastruktúra lehetővé teszi az emberek
mobilitását. Khanna szerint a legtöbb, amit az
emberiségért tehetünk, hogy biztosítjuk azt,
hogy tagjai ott éljenek és dolgozzanak, ahol
szeretnének, hagyományok, vallások, politikai
rendszerek ne zárjanak ki senkit sem a lehetőségek
köréből. (Könyvét ezzel a gondolattal
zárja be.)
Az összekapcsolhatóság felé elég
rögös az út, ugyanis államokká
széttagolt világban egyre inkább törekednek
az állami keretek széttörésére,
és kisebb területi gazdálkodási
egységeket kívánnak létrehozni.
Valóban, ez megfigyelhető tendencia. A nagy birodalmak korszaka
– úgy tűnik – leáldozóban van. Ezek a
kisebb gazdaságok kapcsolódnak majd össze.
Így vezet az út a politikai tér helyett a
funkcionális tér felé, vagyis a jogi
felosztottság helyett a ténylegesen használt
tér jelentőssé válása felé. A szerző
szerint most a globális hálózati
társadalomba való átmenetet éljük,
és tudni kell mindenkinek, hogy egyik társadalom sem
elég erős, hogy kimaradjon, vagy magát
kívülre helyezze a komplex kereskedelmi
láncból.
A globális társadalom központjai a
megavárosok, amelyek kialakulóban vannak (mint
Kairó), vagy már léteznek (mint Dubai, London
stb.), és a globális ellátási
láncban a nagyvállalatok autonóm
játékosok. Megemlíti, hogy a globális
társadalom nem old meg minden társadalmi
problémát, sőt lehet, hogy újakat termel.
Például a megavárosok lakóinak
természetesen szélesebbek a lehetőségeik,
és azzal nyilván élni is fognak, míg azok,
akik olyan területen élnek, amely távol van ezektől
a gazdasági központoktól, azok
életszínvonala nem éri el a többiekét,
ami nyilván feszültségeket teremthet. A
globális társadalom globális
kultúrájában egyelőre nem tudjuk
megjósolni, hogy a feszültségek milyen
formában jelentkeznek, és hogyan lehet megoldani.
Parag Khanna 15 évig dolgozott a könyvön,
és az itt vázoltak
alátámasztására rengeteg
példát gyűjtött össze, már csak
azokért is érdemes elolvasni a könyvet. A
példák az egész világról
származnak, ő maga a világ minden táján
élt és tanított, kutatói
kapcsolatbázisa jelentős. Egy példát
említek a sok érdekes közül, hogy én is
megvilágítsam, mit jelent, hogy a globális
kereskedelem – szerinte – sokkal korszerűbb, mint a
hagyományos rendszerek: nincs olyan hely a bolygón,
ahová a DLH (Nemzetközi logisztikai iparág vezető
vállalkozása) ne tudna valamit rövid
határidőn belül eljuttatni – hatékonyabb, mint
az USA hadserege.
(Parag Khanna: Konnektográfia
– A globális civilizáció
jövőjének feltérképezése. HVG
Könyvek kiadó, 2016, 512 p.)
