Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Láng Miklós

A jövendő

Talán már az őskor emberei is kíváncsiskodtak jövendőjük alakulása iránt. Bizonyos, hogy a római kor emberei voltak a leghiszékenyebbek az isteneikkel, és akkor alakultak ki a híres jósdák is. Nemcsak a nép egyszerű gyermekei fordultak hozzájuk, hanem uralkodók, híres királyok is, például ha csatát terveztek: szerették volna tudni, mit lát a jós az eredményről; érdemes-e belevágni a csatába.

Például amikor Pirrhosz király a rómaiak ellen készült hadba lépni, Püthiász híres jósdájához fordult, hogy megkérdezze: mit várhat e csatától. Az eredeti válasz kétértelmű volt; magyarul csak két mondatban lehet értelmezni: „A rómaiak győzhetnek”, vagy: „A rómaiak legyőzhető”. Na, ettől nem lett okosabb az uralkodó.

A következő jóslást sokan régi rómaiként ismerik, de a mondás 1213-ban született, amikor Gertrúdiusz királynő elleni merényletre készültek az összeesküvők, akik – a biztonság kedvéért – Merániai János (esztergomi érsek) véleményét kérték ki. A sokak által ismert jóslás így hangzott: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. Nos, a mondat értelme attól függ, hová teszünk vesszőket.

Ennél egyszerűbb Popper Péter megfogalmazása: „… fogadd el magadat, és el tudod majd viselni a sorsodat”.

Az óvatos jósok messze, távolra jósoltak, hogy mi várható. Addigra pedig már régen elfelejtették az emberek a jóslatot.

Ma is kíváncsiak vagyunk a jövőnkre. Ezt használják ki az interneten is hirdető „látnokok”, kikben sok naiv, tudatlan ember ma is hisz. Csodálkozom azon, hogy ezt megfelelő engedéllyel teszik. De az egyik tévé műsorában is szerepel egy látnok, aki sok telefonhívást kap, ami azt mutatja, hogy a jóslásokban ma is hisznek némely tudatlan, naiv emberek.

De térjünk rá jövőképünkre.

Európa legfőbb gondja napjainkban a bevándorlók tömege. A különféle címen beözönlők – akik között vannak az életüket joggal féltők és a csupán a jobb élet reményében ide jönni próbálkozók, az úgynevezett gazdasági bevándorlók – komoly gondot okoznak. Ha hagyják, hogy ezek elárasszák Európát, akkor a 4,5/család bevándorlási szaporodás alapján elképzelhető, hogy mi vár Európára az 1,4/család gyermekszaporulatát figyelembe véve.

Akkor van-e remény? (A remény hal el utoljára – tartja a mondás.)

A szakértők azt mondják, hogy a migráció azonnali leállításával és a szegény, elmaradott országok megsegítésével elérhető az emberek otthon maradása.

Ehhez azonban végre az elhatározás szükséges, és mellé óriási befektetések kellenének azokban az országokban, ahonnan a nyomor hazájuk elhagyására készteti az embereket, akik a jobb élet reményében indulnak el Európa – egyelőre gazdagnak tűnő – területei felé.

És miben lehet még remény? A felnövekvő ifjúság tudásában, akaraterejében, hitében és abban, hogy mindenféle pártoskodást félretéve olyan vezért tud magából kiemelni, aki becsületes, nagy tapasztalatú, nem a hatalomra hajt, hanem szolgálni kíván. Önzetlenül; átérezve a felelősséget, hogy amit tesz, azt Európáért, az európai kultúra megmentéséért teszi. Aki képes lesz századokig őrizni azt az európai kultúrát, amit kisebbségként fog megélni.*

Az emigránsok, menekültek zöme nem a vadonból jön; ahonnan jönnek, ott is voltak komoly épületek, infrastruktúra, hidak, utak. Egyszóval éltek ott értelmiségiek is, akik közül szintén elmenekültek, vagy eljönnek a jobb élet reményében. Közülük kell egy vezéregyéniség, aki úgy összehozza a különféle népet, mint ahogy a sokféle olasz vagy német egykor egy nemzetté vált. Felemeli a népet olyan színvonalra, ami mellett békességben megél majd az európai (nemzetállamok nélküli) kisebbség – amíg lehet.

Mivel is fejezzem be ezt a befejezhetetlen témát? Talán Madáchot idézve: „Mondottam: Ember küzdj és bízva bízzál!

–––

* Természetesen ez esetben is a szerző véleményét közöljük. – A szerk.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©