Talán már az őskor emberei is
kíváncsiskodtak jövendőjük alakulása
iránt. Bizonyos, hogy a római kor emberei voltak a
leghiszékenyebbek az isteneikkel, és akkor alakultak ki a
híres jósdák is. Nemcsak a nép egyszerű
gyermekei fordultak hozzájuk, hanem uralkodók,
híres királyok is, például ha csatát
terveztek: szerették volna tudni, mit lát a jós az
eredményről; érdemes-e belevágni a csatába.
Például amikor Pirrhosz király a
rómaiak ellen készült hadba lépni,
Püthiász híres jósdájához
fordult, hogy megkérdezze: mit várhat e
csatától. Az eredeti válasz
kétértelmű volt; magyarul csak két mondatban lehet
értelmezni: „A rómaiak győzhetnek”, vagy:
„A rómaiak legyőzhető”. Na, ettől nem lett okosabb
az uralkodó.
A következő jóslást sokan régi
rómaiként ismerik, de a mondás 1213-ban
született, amikor Gertrúdiusz királynő elleni
merényletre készültek az összeesküvők,
akik – a biztonság kedvéért –
Merániai János (esztergomi érsek)
véleményét kérték ki. A sokak
által ismert jóslás így hangzott: „A
királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz
ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. Nos, a
mondat értelme attól függ, hová teszünk
vesszőket.
Ennél egyszerűbb Popper Péter megfogalmazása:
„… fogadd el magadat, és el tudod majd viselni a
sorsodat”.
Az óvatos jósok messze, távolra
jósoltak, hogy mi várható. Addigra pedig
már régen elfelejtették az emberek a
jóslatot.
Ma is kíváncsiak vagyunk a jövőnkre. Ezt
használják ki az interneten is hirdető
„látnokok”, kikben sok naiv, tudatlan ember ma is
hisz. Csodálkozom azon, hogy ezt megfelelő engedéllyel
teszik. De az egyik tévé műsorában is szerepel egy
látnok, aki sok telefonhívást kap, ami azt
mutatja, hogy a jóslásokban ma is hisznek némely
tudatlan, naiv emberek.
De térjünk rá jövőképünkre.
Európa legfőbb gondja napjainkban a
bevándorlók tömege. A különféle
címen beözönlők – akik között vannak
az életüket joggal féltők és a csupán
a jobb élet reményében ide jönni
próbálkozók, az úgynevezett
gazdasági bevándorlók – komoly gondot
okoznak. Ha hagyják, hogy ezek elárasszák
Európát, akkor a 4,5/család
bevándorlási szaporodás alapján
elképzelhető, hogy mi vár Európára az
1,4/család gyermekszaporulatát figyelembe véve.
Akkor van-e remény? (A remény hal el utoljára
– tartja a mondás.)
A szakértők azt mondják, hogy a
migráció azonnali
leállításával és a szegény,
elmaradott országok megsegítésével
elérhető az emberek otthon maradása.
Ehhez azonban végre az elhatározás
szükséges, és mellé óriási
befektetések kellenének azokban az országokban,
ahonnan a nyomor hazájuk elhagyására
készteti az embereket, akik a jobb élet
reményében indulnak el Európa – egyelőre
gazdagnak tűnő – területei felé.
És miben lehet még remény? A felnövekvő
ifjúság tudásában, akaraterejében,
hitében és abban, hogy mindenféle
pártoskodást félretéve olyan vezért
tud magából kiemelni, aki becsületes, nagy
tapasztalatú, nem a hatalomra hajt, hanem szolgálni
kíván. Önzetlenül; átérezve a
felelősséget, hogy amit tesz, azt
Európáért, az európai kultúra
megmentéséért teszi. Aki képes lesz
századokig őrizni azt az európai kultúrát,
amit kisebbségként
fog megélni.*
Az emigránsok, menekültek zöme nem a
vadonból jön; ahonnan jönnek, ott is voltak komoly
épületek, infrastruktúra, hidak, utak.
Egyszóval éltek ott értelmiségiek is, akik
közül szintén elmenekültek, vagy eljönnek a
jobb élet reményében. Közülük kell
egy vezéregyéniség, aki úgy összehozza
a különféle népet, mint ahogy a sokféle
olasz vagy német egykor egy nemzetté vált.
Felemeli a népet olyan színvonalra, ami mellett
békességben megél majd az európai
(nemzetállamok nélküli) kisebbség –
amíg lehet.
Mivel is fejezzem be ezt a befejezhetetlen témát?
Talán Madáchot idézve: „Mondottam: Ember
küzdj és bízva bízzál!
–––
* Természetesen
ez esetben is a szerző véleményét
közöljük. – A szerk.
♣ ♣
♣
