Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Kutasi Horváth Katalin

Csillagok közt

Lelkem egy nap felszállt a csillagok közé. Sokszor vágyakoztam a magasba, hisz igenis szerettem volna a mindenség részévé válni. Éreztem, hogy hozzám hasonló, s mégis tőlem nagyon különböző, egykorvolt lelkek, fénylő kis planéták hunyorognak, villognak körülöttem eltérő mértékben, s valószínűleg földi habitusunk dönti el a pislákolás, ragyogás, villódzás mértékét.

Tétován szemlélődtem. Azt hittem, idefent egyértelműbbek lesznek a viszonyok, s csak a földiektől való távolságunk határozza meg, kit milyen fényesnek látnak odalentről. Nagyot tévedtem. Hát itt is túl akar tenni egyik a másikán? A csillagközi lét ugyan magasabban valósul meg, mint porfészkünké, mégsem magasabb rendű?

Megszédülve a felismeréstől (vagy a kozmikus élménytől, a soha nem tapasztalt magasságtól, vagy mégis inkább a rideg, fagyos valóságtól), nem is erőltettem felsőbb létemet, fent tartózkodásomat, azaz fennmaradásomat. Így aztán bőven idő előtt lehullottam. Talán éppen engem láttatok, mikor azon az augusztusi éjszakán – meglátva lefelé ívelő röptömet – kívántatok valamit. El ne áruljátok senkinek, mi volt az! Na jó, lehet, hogy nem is vagyok igazi csillag, csupán egy meteorittá váltam. Megkeményítettétek szívem, s kővé lettem. Becsaptatok, becsapódtam.

Volt, ki üstökösnek nézett, mámort, reményt hoztam egy pillanatra életetekbe. Átlátszóan egyszerűek voltak föntről szándékaitok. Mielőtt leestem – vagy letaszítottak –, azt is jól láttam, ki fogja kövemet tovább görgetni fel, a hegyre…

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©