Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Fehér József

Mire eljön a karácsony…

A petróleumlámpa imbolygó fénye most a fal melletti gyerekágyra esett, ahol a puha dunyha alatt lázasan forgolódott Mocsáriék egyetlen kislánya, Zsófika. Az előbb még a hideg rázta és reszketett, most meg tűzforró a teste, és folyton  ki akar takarózni. Eszter, az anyja nemrég kötötte át vizesruhával, hogy lehúzassa a torkáról és hörgő mellkasáról a gyulladást, ahogyan azt annak idején vele is tette az édesanyja. Most nem győzi betakargatni a kislányt,  és aggódva törölgeti izzadt homlokáról a verejtéket. 

– El ne vedd, Istenem! El ne vedd! – suttogja, és időnként a pároságy feletti Jézus-képre néz. Néha megzörren az ablak, olyankor odakapja a tekintetét, de csak a havas szél feszül a jégvirágos üvegnek, mintha be akarna jönni.

Halk nyikorgással nyílik az ajtó, János, a férje lép be rajta téli bekecsben, kopott kucsmában, istállószagot hoz magával. A szemöldöke, bajusza csupa dér; a szemében fájdalom. Először a gyerekágy felé néz, aztán Eszterre emeli a tekintetét, mintha azt kérdezné: „Hogy van már a kicsi lány?”

Szólni sem kell, olvasnak a másik mozdulataiból, rezdüléseiből, értik egymás gondolatát. Perceken át mérhetetlen súllyal nehezedik rájuk a csend. S a lámpaüveg mögött ijesztően futkos a láng.

Az asszony önkéntelenül felsóhajt. Sóhajtása lelke legmélyéről tör elő: – Ha sikerül  lehúzatni a lázát – tárja szét  erőtlenül a karjait –, reggelre talán jobban lesz.

A férfi a bajuszát gyűrögeti: talán… talán… és a homlokán barázdákká futnak össze a ráncok. De mi lesz, ha mégse?… S azon töpreng, hogyan lett ilyen hirtelen beteg a kislány? Délelőtt még kint kergetőzött az udvaron a Miska kutyával. Aztán meg hóembert gyúrtak együtt, és milyen jót nevettek, amikor megugatta Miska, a fehér kuvasz. Mire bealkonyodott, Zsófika arca bevörösödött, most meg már ég a torka, forró a homloka, és alig kap levegőt.

Mit tegyen? – simítja el a homlokán a ráncokat. – Este van, már az orvos sem rendel. Pedig jó lenne, ha látná! Ha megvizsgálná?… Bemegy érte a faluba. Be bizony!… Nem hagyja rá!  Az ő anyja is így halt meg. Egész éjszaka virrasztottak, várták, hogy lemenjen a láza, és hajnalban arra riadtak, hogy jéghideg a teste.

János egyik lábáról a másikra áll, majd a feleségéhez fordul:

– Mindegy, mibe kerül – szorítja meg az asszony mindkét kezét –, én kihozom az orvost. Nehogy késő legyen!

– Ezt akartam mondani én is – sírja el magát Eszter. – …És arra kérem, hogy nagyon siessen!

A férfi gyorsan a szán elé fogja a két lovat, felül a bakra, meglendíti az ostort: gyí Fakó, gyí Villám, és a két ló nagyot rántva a szánon, csilingelve kifordul a tanyából.

Fiúnak várta Zsófikát Mocsári gazda, amikor négy éve megszületett, mert a lány viszi a földet, viszi a vagyont, és nem viszi tovább a családi nevet. Aztán csak megbékélt a sorssal, amikor a kislány az ő nevét – Apa! – mondta ki először. Később arra gondolt, ha lányt adott a Teremtő, majd ad mellé fiút is. Zsófika személyében legalább lesz segítsége az asszonynak a kisgyereket pelenkázni, tisztába tenni, megetetni, ha éppen nem érne rá. Most meg már úgy szereti János a lányát, mint ahogyan azt egy igazi apának szeretnie kell.

Szerencsére nincs messzire a falu. Már a házak között suhan a szán, és  még világosság szűrődik ki az orvoslakás ablakán. János gyorsan bezörget, nyílik az ablak, és  Kálnoki doktor kidugja kopaszodó, ősz fejét.

– Öltözzön doktor úr, nagyon beteg a lányom!

– Mindjárt ott leszek! – kiáltja ki az ablakon.

Ezalatt a tanyán egyre lázasabb a kislány, alig győzi Eszter cserélni a  mellkasán, homlokán és a végtagjain a hidegvizes ruhát. Időnként mézes hársteát itat vele, közben rimánkodik és imádkozik. S amikor meghallja a száncsengő erősödő hangját, elfogja a remény: – Köszönöm Uram! Köszönöm!

Kálnoki doktor mosdótálat, langyos vizet, szappant és tiszta törülközőt kér. Kezet mos. Megvizsgálja Zsófikát, injekciót ad, és receptet ír.

– Ez bizony mellhártyagyulladás! – mondja.  – Reggelre jobban lesz.  Jól tette anyuka, hogy átkötötte vizesruhával… Hogy lemenjen a láza, cserélgesse még reggelig a borogatást. Holnap pedig váltsák ki a gyógyszereket a patikában! Higgye el, meggyógyul a kislány, erős a szervezete. Kutya baja sem lesz, mire eljön a karácsony.

Kálnoki doktornak igaza lett. Egy hét múlva meggyógyult Zsófika, és nevetgélve nagyokat játszott a Miska kutyával. A hóember pedig  büszkén viselte a fején a lyukas fazekat. S amikor olvadni kezdett, és megbillent a fazék a hóember fején, játékosan megugatta a fehér kuvasz.

Aznap este Zsófikának korán le kellett feküdnie, s amikor reggel felébredt, csillogó karácsonyfát látott a szobaasztalon. A fa alatt egy szép rongybabát és egy csutkahegedűt pillantott meg, pontosan olyat, amilyenre mindig is vágyott.

– Hajnalban itt járt a Jézuska, és ő hozta neked – újságolták örömmel a szülei, és a fellobbanó gyufa lángjával meggyújtották a gyertyákat a karácsonyfán.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©