Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kutasi Horváth Katalin

Nagyapai vágy

Én csak egy kálvinista parasztember vagyok. Pár éve megözvegyültem. Nem elég, hogy világtalanná lettem, elvesztettem szemem fényét, asz-szonyomat is. Nekem kellett volna hamarabb elmennem, hisz tíz évvel vagyok idősebb Sárámnál. Még csak 64 éves volt szegénykém. A kíméletlen kolera vitte el. 28 éves voltam, mikor megházasodtunk, választottam a szomszéd házban lakott. A szegénység, a betegség, a bánat tartott össze minket több mint négy és fél évtizeden át. Első lányunk, Sára születése után nyolc gyermeket vesztettünk el sorban. Volt, amelyik pár évet, legfeljebb hetet, volt, amelyik csak pár hónapot élt. Tüdőbaj, torokgyík, himlő, gümőkór, epilepszia… Sorban ragadta el őket a sokféle gyilkos kórság.

1817 különlegesen ínséges esztendő volt. Az aszályos időjárás ellehetetlenítette a létet. Ekkor született tizedik gyermekünk, János. Volt már egy Jánosunk, hét évig élt, de ekkor már négy éve eltemettük. Talán a mostanit más névre kellett volna keresztelni a Györgyök és a Mihályok tragédiáját elkerülendő… De makacsul hittünk az új jövevényben és a gondviselésben. De azért biztos, ami biztos: még a széltől is óvtuk őt! Bizony nem voltunk már fiatalok, drága feleségem 45 évesen szülte Janikát. De ebben a helyzetben megbetegedett, elapadt a teje. Pedig az anyatej létfontosságú volt a kis újszülött számára! Így Sára lányom szoptatta fiunkat, elsőszülöttünk ugyanis 25 esztendős volt már ekkor, és maga is nemrég szült, így aztán tréfásan Jani fiamnak hívta néha az öccsét, mint ahogy János aztán joggal tejtestvérének szólította Sándor unokaöccsét, első unokánkat.

Most a lányomékkal élek, de hosszú ideig egy sárfalú, náddal-szalmával fedett bogárhátú viskóban éldegéltünk párommal, mindössze 10 holdon gazdálkodtunk. Janika bizony sokat betegeskedett. Gyerekkorában másfél évig váltóláza volt, de sokszor ránk ijesztett ismételt torok- és mandulagyulladásaival, középfülgyulladásaival is, a mai napig igen érzékeny a szeles időre, a huzatra, egy ideje pedig komoly fejfájások gyötrik. Sok baj volt a gyomrával, epéjével. Már tizenéves korában kínlódott a szemével, rövidlátással küzd. Erős dohányos lett, tubákozik. Megfigyeltük, hogy a kávé és a tea erősen izgatja az idegeit. Túlérzékeny volt mindig is. Bár nem beszél róla, látom, a mai napig sokszor szorong, szerintem mindig túl magasra állítja a mércét. Hányszor nem tudott aludni, mert rémes álmok gyötörték!

Teste tehát kezdettől igen gyengének bizonyult, de annál élesebb volt az elméje! Megragadta fantáziáját az a sok történet, amit tőlem hallott, s mivel érdeklődő volt, jó korán, négyévesen megtanítottam írni: az udvaron a hamuba rajzolgattuk a betűket. Szép írása lett, jó hanggal, jó hallással, jó ritmusérzékkel bírt mindig is. Nyolc évesen mondókákat fogalmazott! Némi kis kárpótlás lett ő annyi veszteség, szomorúság után. Ó, az a sikertelen színészkaland! Fátylat rá!

Tán hatéves lehetett, mikor a házunk leégett. Ettől kezdve az istállóban tengettük életünket. Így aztán hiába csörgedezett valaha nemesi vér bennünk, választottja rokonsága, az Ercseyek bizony lenéznek, kerülnek minket, nem is értem, Jani miért igyekszik mindenáron tartani velük a kapcsolatot. De Julianna jó szívvel bír, fiamat megérti, méltányolja, úgy látom, boldoggá teszi! Nem is kívánhatnék jobb menyet, őszintén mondom ám!



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©