Én csak egy kálvinista parasztember vagyok.
Pár éve megözvegyültem. Nem elég, hogy
világtalanná lettem, elvesztettem szemem
fényét, asz-szonyomat is. Nekem kellett volna hamarabb
elmennem, hisz tíz évvel vagyok idősebb
Sárámnál. Még csak 64 éves volt
szegénykém. A kíméletlen kolera vitte el.
28 éves voltam, mikor megházasodtunk, választottam
a szomszéd házban lakott. A szegénység, a
betegség, a bánat tartott össze minket több
mint négy és fél évtizeden át. Első
lányunk, Sára születése után nyolc
gyermeket vesztettünk el sorban. Volt, amelyik pár
évet, legfeljebb hetet, volt, amelyik csak pár
hónapot élt. Tüdőbaj, torokgyík, himlő,
gümőkór, epilepszia… Sorban ragadta el őket a
sokféle gyilkos kórság.
1817 különlegesen ínséges esztendő volt.
Az aszályos időjárás ellehetetlenítette a
létet. Ekkor született tizedik gyermekünk,
János. Volt már egy Jánosunk, hét
évig élt, de ekkor már négy éve
eltemettük. Talán a mostanit más névre
kellett volna keresztelni a Györgyök és a
Mihályok tragédiáját
elkerülendő… De makacsul hittünk az új
jövevényben és a gondviselésben. De
azért biztos, ami biztos: még a széltől is
óvtuk őt! Bizony nem voltunk már fiatalok, drága
feleségem 45 évesen szülte Janikát. De ebben
a helyzetben megbetegedett, elapadt a teje. Pedig az anyatej
létfontosságú volt a kis
újszülött számára! Így
Sára lányom szoptatta fiunkat,
elsőszülöttünk ugyanis 25 esztendős volt már
ekkor, és maga is nemrég szült, így
aztán tréfásan Jani fiamnak hívta
néha az öccsét, mint ahogy János aztán
joggal tejtestvérének szólította
Sándor unokaöccsét, első unokánkat.
Most a lányomékkal élek, de hosszú
ideig egy sárfalú, náddal-szalmával fedett
bogárhátú viskóban
éldegéltünk párommal, mindössze 10
holdon gazdálkodtunk. Janika bizony sokat betegeskedett.
Gyerekkorában másfél évig
váltóláza volt, de sokszor ránk ijesztett
ismételt torok- és mandulagyulladásaival,
középfülgyulladásaival is, a mai napig igen
érzékeny a szeles időre, a huzatra, egy ideje pedig
komoly fejfájások gyötrik. Sok baj volt a
gyomrával, epéjével. Már tizenéves
korában kínlódott a szemével,
rövidlátással küzd. Erős dohányos lett,
tubákozik. Megfigyeltük, hogy a kávé
és a tea erősen izgatja az idegeit.
Túlérzékeny volt mindig is. Bár nem
beszél róla, látom, a mai napig sokszor szorong,
szerintem mindig túl magasra állítja a
mércét. Hányszor nem tudott aludni, mert
rémes álmok gyötörték!
Teste tehát kezdettől igen gyengének bizonyult, de
annál élesebb volt az elméje! Megragadta
fantáziáját az a sok történet, amit
tőlem hallott, s mivel érdeklődő volt, jó korán,
négyévesen megtanítottam írni: az udvaron a
hamuba rajzolgattuk a betűket. Szép írása lett,
jó hanggal, jó hallással, jó
ritmusérzékkel bírt mindig is. Nyolc évesen
mondókákat fogalmazott! Némi kis
kárpótlás lett ő annyi veszteség,
szomorúság után. Ó, az a sikertelen
színészkaland! Fátylat rá!
Tán hatéves lehetett, mikor a házunk
leégett. Ettől kezdve az istállóban tengettük
életünket. Így aztán hiába
csörgedezett valaha nemesi vér bennünk,
választottja rokonsága, az Ercseyek bizony
lenéznek, kerülnek minket, nem is értem, Jani
miért igyekszik mindenáron tartani velük a
kapcsolatot. De Julianna jó szívvel bír, fiamat
megérti, méltányolja, úgy látom,
boldoggá teszi! Nem is kívánhatnék jobb
menyet, őszintén mondom ám!
♣ ♣
♣