Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Láng Miklós

Indulat

Ha tanulmányhoz kezdek, nem restellem elővenni az Értelmező Kéziszótárt, hogy megnézzem, hogyan is határozza meg a szóban forgó témát. Ezt olvasom: 1. Hirtelen gerjedt harag, düh. Egyszerű, világos, egyértelmű. Így is gondoltam. Nem is folytatom.

Sajnos, az emberek között igen sok az indulatos; akik nem gondolkodnak előre tetteik következményein, hanem hirtelen feltámadt dühből cselekszenek. A legtöbb ilyen emberről a kriminológia területén szoktunk olvasni.

„Halálra verte a férfi a csecsemőjét, mert nem bírta hallgatni a sírását.” – „Megfojtotta újszülöttjét az anya, mert elvesztette a fejét.” – „Vita közben kést rántott az ittas férfi – megölte a barátját.” – Nem bírták leküzdeni hirtelen támadt indulatukat; elborult az agyuk – ahogy mondani szokták.

Vég nélkül lehetne sorolni az idézeteket, a napi hírekből.

Azután gondoljuk végig az indulatos ember mindennapjait. Hamarosan rájövünk arra, hogy a bajokat elkerülendő, a gyökerénél kellene megfogni, hogy baj, nagy baj ne forduljon elő. Ez érdeke az indulatos embernek és a társadalomnak is.

Mire gondolok? Kiszűrném az indulatos tanítókat, tanárokat – általában a gyerekekkel, emberekkel foglalkozókat! Az indulatos oktató nagy kárt tehet a gyermekek lelkivilágában: gyakran igazságtalan, részrehajló. A gyermek egész életére kiható módon kezel – olykor kiválasztott – gyermekeket. Jókai egy helyen így ír:  „Egy indulat,egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagát ellenkezőjévé teszi.” Az indulatos ember többnyire nem is ismeri fel magán ezt a tulajdonságot.

Az indulat lehet jótékony is; egy írótól hallottam, hogy akkor lendül bele igazán az írásba, ha valamilyen indulat vezeti a kezét, a gondolatát.

Eddig az indulat, a düh eseteit próbáltam bemutatni. De térjünk át az indulat két jelzőjére: a jó- és a rosszindulatra.

A rosszindulatú embereket jobb elkerülni. Ők nemcsak a társadalomnak, hanem önmaguknak is ártanak. Egy ügyem elintézésére vidékre kellett utaznom. Ismerőseimet kérdeztem, hogy esedékes kérelmemmel kihez fordulhatnék. „Semmiképpen se menj X-hez, mert az a nem idevalósiakkal szemben tele van rosszindulattal; inkább Y-t keresd fel, ő igazi segítőkész, jóindulatú ember, aki, ha megtudja, hogy milyen messziről jöttél ide, kis ügyed elintézésére, biztosan segíteni fog.”

Nem könnyű első látásra felismerni, hogy mi rejtőzik az emberekben. Sokszor a családunk tagjai, vagy barátaink közül sem tudjuk felismerni a jó- vagy rosszindulatúakat. Ehhez történnie kell valaminek, amikor az ember „kimutatja foga fehérét”.

Az ilyen-olyan indulat olyan gyakori kísérője az embereknek, hogy ennek témája sok irodalmi műnek. Mennyi regényben olvashatunk róla; hány operának szinte alaptémája. Amikben például a féltékenység vált ki indulatokat. Az indulatok irodalmi szerepeltetése nem öncélú: rá akar mutatni a veszélyekre, a konfliktusok kialakulására. Így akar hatni az emberekre.

Érdemes olvasnunk Schopenhauert: „Aki azt akarja, hogy az élete hitelre találjon, mondja ki azt hidegen és indulat nélkül.”

Indulatos emberrel nem jó vitatkozni. Leszerelésének jobb szere az oda nem figyelés. Ha egy dühkitörésnek nincs visszhangja, hamarabb elcsitul, mintha megpróbálunk bármit tenni ellene!

Egy asszony ismerősöm mondta: „A férjemmel nem lehet veszekedni, mert egyszerűen úgy tesz, mintha nem is hallaná, amit mondok. Inkább nem beszélek a falnak.

Néha ez ilyen egyszerű!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©