Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Dinók Zoltán

Amikor felmegy a pumpa

Gergely bácsiba időnként felment a pumpa, amikor unokái szombat délután a labdával játszadoztak.

– Maris! Csitítsd el őket!

– Jól van, na, ők gyerekek!

– Én meg hetvennégy éves vagyok!

– Misi, ne üvölts annyit, Gergely bácsi pihenésre vágyik.

Misi megtorpant, de hallgatott anyjára, csak értetlen szemekkel nézett anyai nagyapjára. Karcsi meg mérges volt nagyapjára, ki nem állhatta őt.

Az öreg mindig meg szokta mérni a vérnyomását, s az ha 160-at mutatott, már megnyugodott. Csak sajnos nem mindig annyit jelzett. Most átment a kisszobába, s megmérte. 180 volt az, bizony.

– A fene egye meg ezeket a gyerekeket!

Gergely áthívta a szobából a feleségét, s mutatta neki, mit is jelez a vérnyomásmérő.

– Ez sok!

– És kinek vagy kiknek köszönhető? – kérdezte cinikusan

– Az én unokáim az én unokáim! Ne üldözd el, légy szíves, őket! Végy be egy tablettát!

S magára hagyta. Gergely figyelte Jancsi, a fia viselkedését. Most éppen Klárával beszélgetett az időjárásról. Ördögi tervet eszelt ki. Jancsit kiszólította úgy a konyhába, hogy Mária ne vegye észre. Gergely azt mondta fiának:

– Nézd, fiam, a vérnyomásom magas, könyörgöm, én adok neked tízezer forintot, de most menjetek haza családostul. Nekem pihenésre van szükségem.

Jancsi megértően bólintott.

– Én értelek, apa, de igazán nem kéne ilyet mondanod, hogy adsz tízezer forintot. Anélkül is megteszem ezt érted.

Gergely kicsit szégyellte magát. Majd Jancsi készülődött. Azt hazudta anyjának, hogy otthon még porszívózni is kell.

– Nem érünk rá, anya. Otthon még sok a tennivalónk. Porszívózni is kéne, meg ilyenek. Gyerünk fiúk, készülődjetek, öltözzetek!

Klára nem is értette, de beletörődött.

– Jól van, fiam, ahogy gondolod! De jövő hétvégén is várlak benneteket!

Így egy fél óra múlva már úton is voltak. Gergely bácsi boldognak látszott. Megmérte a vérnyomását, s az csak 150 volt. Mária, ahogy elnézte ura viselkedését, valami gyanús lett.

– Csak nem te mondtad nekik, hogy menjenek el?

– Én? Már hova gondolsz?

Felesége nem hitt neki. Felhívta Jancsit.

– Apád mondta, hogy menjetek el?

– Nem – hazudta, az apját mentve

– Légy őszinte. Én ismerem őt. Ugye, ő mondta?

Jancsi hallgatott.

– Most miért hallgatsz? Tehát ő mondta, ugye?

– Igen, ő – ismerte be végül.

– Jól van – s azzal Mária le is csapta a telefont.

Gergely bácsi épp olvasta a Népszavát, amikor kiverte az újságot a kezéből Mária:

– Hogy lehettél ilyen fatuskó?

– Miről beszélsz?

– Hiszen te üldözted el mind a négyüket!

– Ez nem igaz.

– Felhívtam Jancsit.

Az öreg sóhajtott.

– Tudd meg, ha még egyszer ilyet teszel, elválok tőled! – jelentette ki az asszony, majd mosogatni ment, miközben majdnem sírt. Gergely bácsiba meg annyira felment a pumpa, hogy már nem 180, hanem 190 lett a vérnyomása.

– Nem érte meg! – mondta magában – nagyon szomorúan.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©