Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Bitter Veronika

HAZÁTLANOK

Szeretett jó Istenem,
mondd el nekem,
kié a bíbor naplemente,
mikor aranyos a Duna mente,
és tűnődöm azon,
hogy hova tartozom?
S a Nap kinek ragyog,
ha hazátlan vagyok?

Kié az aranyló sugár a tavon?
Ha nem is a Balatonon,
csak egy szegény halastavon.
Kié ez a hatalmas vagyon?

Kié mind e csillogó hópehely,
s a hóvirág – megannyi jeges kehely?
Kié e sok lármásan, harsonásan
csilingelő harangvirág?
Hát nem az enyém az egész világ?

Hát nem az enyém anyám nyelve?
Nem járhatok büszkén, fejet emelve?
És bárhol járok, határon innen s túl,
testvéreim szívében harag gyúl,
mert innen magyar, onnan szlovák vagyok.
Én mindenhol idegen vagyok…

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©