Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Földesdy Gabriella

Hát én immár

Virágh László verseskötete

Mindössze 70 oldalas, kartonborítású, vékonyka kötetet tartok a kezemben. A szerző dedikálta számomra, s mivel régóta ismerem, a dedikációban vezetékneve helyére egy stilizált virágot rajzolt. Mindez kedves, szellemes. De mi is van benne?

Szerelmes versek és levelek. Mindegyik az időtlenség homályába burkolózik, nem tudjuk, mikor írták a verseket és leveleket, azt sem, hogy pontosan kihez, kikhez szól, egy vagy több szerelem áll mögötte. A 45 szerelmes verset 7 levélrészlet tarkítja, szakítja meg, s épp ez a megszakítás, a prózai epizódok teszik kíváncsivá, mohóvá az olvasót, hogy közelebb kerüljön a versek, levelek írójához és a címzettekhez. Az efféle anonimitás csak fokozza a versek intimitását, rejtélyes aurát vonva köréjük. Tény, hogy a levelek Itáliában keletkeztek, ahol szerzőjük rövidebb-hosszabb ideig vendégeskedett.

Iránytűt a tartalomjegyzék nyújt az olvasó számára. A kötet szerkezete három ciklusra bomlik, plusz egy „Epilógus” zárja az egészet. Az első ciklus címe „Találkozások”, mottója az egyik vers kezdő két sorát emeli ki, azonnal megragadva paradoxonjával az olvasót: Soha nem látott szerelmem / Szólít ismeretlen nyelven.

A 16 szerelmi költemény és köztük megbúvó levélrészlet csigázni képes kíváncsiságunkat, micsoda fergeteges érzés hozza lázba a költőt, hogy érzései szinte szétfeszítik a lapokat. A szerelmi láz parttalannak tűnik, egyetlen név bukkan fel benne, a „Zsuzsanna”, ő a vers ihletője. Néhány költeményben legfeljebb „árva madár”, „Tündér” kifejezéssel illeti szerelmét, vagy „édesem”-ként szólítja.

A szerelmes lírai kötet második ciklusának címe: „Távol”, mottója harcos egyént sejtet: „Megtörik minden gonosz varázslat, / ha majd megvívtuk csatánkat.” A ciklus 15 verset és 5 levelet foglal magába, a vágyakozással teli próza és a versek sokfélesége arról tanúskodik, hogy a költő szerelmének tárgya állandóan távol van, szinte sosem találkoznak, talán volt valaha egy találkozás, ami most hivatkozási alapul szolgál a versek megírásához. Ennek ellenére az érzés nem csitul, inkább erősödik. A „Jöjj, Édes”, „Úgy szeretlek”, „Csillagom”, „Kedvesemnek” c. költemények elragadtatás mellett fenntartják a folytatás lehetőségét, a kapcsolat a semmibe hull, a továbbiakban viszonzatlan marad. Az 5 levél ugyanerről vall, pontosabban számos prózai eseménnyel teli, ezek a várakozás, az éhezés, fáradtság, kialvatlanság állapotát festik, szerzőjük testi kiszolgáltatottságát érzékeltetve.

A harmadik ciklus a „Már örökké” címet viseli, mottója: „…és ha nem érem el soha, / akkor is enyém / most és mindörökre”. A ciklus a lemondás, szakítás verseit hordozza. A vágyakozás, apró emlékezés teljesen átfordul az elhagyásba, lemondásba. Új név jelenik meg kétszer is, a „Regina”, illetve a „Reginának” c. versek egyértelműen a plátói szerelmi érzéssel való teljes kibékülést juttatják el az olvasóhoz. A ciklus egyetlen levélrészlete mintha maga is vers lenne. Az ágyszéli képzelgés és az Arno parti sétálás egybemosódik, nem tudni, melyik valóság, melyik képzelet. Lényeg a búcsúzás, elválás, ami örökre szól. Kisfaludy Himfy-dalai jutnak eszünkbe, ahol a Kesergő szerelem búsongása lett a költő remekműve, és nem a Boldog szerelem, amelyben a költő elnyerte kedvesét.

Az olasz vonatkozást erősíti, hogy az „Utolsó éj Velencében” c. vers bilingvisként jelent meg, a lap bal oldalán magyarul, jobbján olasz változatban. Az „Epilógus”-ban pedig a szerző olaszul írt pici versével búcsúzhatunk tőle, aminek nem is fordítása, csak értelmezése szerepel a magyarázó mondatokban. A költeményt írhatta volna Ungaretti vagy Montale is (=neves olasz költők), de mindenképp hermetikus…

Szót érdemel a verselés szabadsága. A ritmika versről versre változik, látszólag szabadon fantáziál, valójában néhol népdalok ritmusa érződik (Árva madár; Csillagom; Reginának), máshol konzervatív ritmika uralkodik (Két fejér hattyúrul; Jöjj, Édes!; Ezüst folyó). Az esetlegesen felbukkanó rímeik pedig nem tűnnek rímnek. Kétségtelen, a szöveg olvastatja magát. Ahogy szólni kell a könyvborítón látható, bársonyos szirmú rózsát ábrázoló fotóról, amit Takács Zsolt készített. Neve nem szerepel a kötetben, ahogy a grafikus Vértes Kornélé és a szerkesztő Perger Éváé sem. Ezennel pótoljuk a hiányt.

(VIRÁGH László: Hát én immár… Szerelmes versek. Győr, Magyar Kultúra Kiadó, 2016, 70 oldal.)


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©