Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Benke Mária

Igazi élet…

Középkorú nőként végiggondoltam ezt a témát. Mi is az igazi Élet? – a nagybetűs!

Minden korosztály másként látja, értékeli az Élet adta örömöket, nehézségeket, ki-ki panaszkodik, ki a megoldáson töri a fejét egy-egy problémával kapcsolatban…

De vajon mi az igazi élet? A válaszon sokáig törtem a fejem.

Minden ember – azt gondolom – csak a saját tapasztalásai szerint tudja megválaszolni ezt a kérdést… Ifjú korunkban még nem rendelkezünk élettapasztalattal, önismerettel, másként gondolkodunk az igazi életről, mint később, mikor már eljutunk egy szintre…

Hogy mire is gondolok?

Fiatalon tanulunk, dolgozunk, párt választunk, követjük az otthonról hozott családmodellt, vagy sem, de alkalmazkodunk egy másik emberhez, ill. több emberhez. Iskolában társakhoz, tanárokhoz, szülőkhöz, barátokhoz, választott párunkhoz… Tételezzük fel, hogy nem gondolkodunk azonosan, hiszen ez természetes is… Érdeklődési körünk lehet hasonló, de ettől még nő és férfi genetikai adottságainál fogva másként vélekedik a családalapításról, gyermekvállalásról és végeláthatatlanul sorolhatnám, hogy mi mindenről, a felmerülő kérdéseket. Az igazi életet nem is fontolgatják, hogy mennyiben igazi, csak élik ösztönből, tervezgetnek, próbálnak közös nevezőre jutni, több-kevesebb sikerrel.

Sok párkapcsolat válással végződik viszonylag hamar, mert teljesen másként vélekednek az élet dolgairól, amit csak lakva ismernek meg a másik emberben.

Vita, nézeteltérés forrása lehet az egyet nem értés… Terveket szövögetnek, dolgoznak a megvalósításon, de hogy az-e az igazi élet számukra, vagy sem, csak jóval később derül ki…

Maga az Élet nagyon összetett és bonyolult. Fiatalon hosszúnak tűnik, mondják, hogy előtte áll az egész élet. Később úgy rohanunk át az életen, hogy észre sem veszünk számtalan fontos dolgot, mert akkor még nem tudjuk, hogy fontos… Még később visszatekintve gondolkodunk el az események sorozatán, mit kellett volna másként csinálnunk, de már nem lehet, emlék csupán a történet, lehet, hogy fájó emlék.

Ha tanulunk a hibáinkból és nem követjük el újra és újra, akkor talán tapasztalataink alapján elindulhatunk az „igazi élet” felé.

Megtalálhatjuk a számunkra sorsszerű társat, a jobbik felünket, lelki társunkat, megtalálhatjuk a nekünk kijelölt álommunkát, amiben kiteljesedhetünk, s örömöt okoz. Vállalhatunk családot gyerekekkel, mert már megértünk rá, hogy türelemmel, szeretettel forduljunk feléjük. Okosan szeretve neveljük, tanítjuk őket, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, a teljességre törekvés az igazi…

Azt gondolom, hogy én igazi életet élek, mert boldog, kiegyensúlyozott ember vagyok, van családom, vannak barátaim, azt teszem nap mint nap, amit szeretek, persze számtalan sok kompromisszummal jutottam el idáig, mert alkalmazkodni kell a környezethez, emberekhez, helyzetekhez.

Amióta önismerettel rendelkezem, kellő alázattal élek, szeretet, megbocsátás, elfogadás és elengedés a jelszavam. Hitem erős, megértem az igazi Élet élésére. Minden napomat úgy kezdem, hogy a mikrokörnyezetemben megtervezem az apróságokat, az aznapi teendőket, és ha maradéktalanul megvalósítom, akkor elégedett vagyok, ha valami miatt nem, akkor átértékelem a dolgokat. Harmóniában élem az életem önmagammal és másokkal is a hármas egység jegyében, sok derű, vidámság szövi át a mindennapjaimat, mert humor nélkül nincs igazi élet…

Sok kedves ismerősöm, barátom fordul hozzám elpanaszolni a búját-baját, tanácsot kér, s természetesen nem fogadja meg… Elgondolkodtat, hogy ki miért nem él igazi életet? Miért jó az neki, ha rosszul érzi magát a bőrében? Ha úgy élünk, hogy mindent a jó oldaláról közelítünk meg – mert többnyire nem tudunk úgysem változtatni rajta –, akkor jól érezzük magunkat. Ez tanulható állapot, ha mindenről negatív véleményt alkotunk, akkor meg rosszul éljük meg.

Nagy életbölcseletet nem tudok megfogalmazni, de azt feltétlenül, hogy az igazi élet titka a munka, az apró örömökből felépített tervek, célok meghatározása és megvalósítása. Figyelem a másik emberre, s úgy élni, hogy ránk is figyeljen a környezetünk… Türelemmel, szeretettel elérhetjük a jó közérzetet és az igazi élet élését a mindennapokban…


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©