Láttam egyszer egy filmet, ahol a főszereplő egész
életében ugyanabban a szakmában dolgozott. Egyszer
elege lett, otthagyta, és felkerekedett a világ
túlvégére. És bár sok minden
érdekes történt vele, mégis a film azzal
zárul, hogy újra olyan helyzet adódik azon a
távoli helyen, amikor arra kérik, tegye azt, amit eddig.
És az illető nevetve így is cselekszik, mert
belátja, hogy ott és akkor tényleg arra van
szükség.
Nahát, egy hasonló helyzetbe kerültem egyszer
nemrég én is. Az egyik dél-egyiptomi
bazárban sétáltunk egy itthon már
hűvös, ám ott még kellemesen meleg őszi
estén. Illatos fűszerek, arany ékszerek,
fügés-datolyás standok, pörkölt
pisztáciák, no meg ruhafélék
között haladtunk előre, a helyieket kerülgetve.
Útitársam pólót akart venni,
így ilyen árust kerestünk, amiből nem volt sok,
írd és mondd egyet találtunk. Ott aztán
elidőztünk a válogatással, aztán persze az
alkudozással mint össznépi
társasjátékkal, és mindezt persze angolul.
Már a vége felé jártunk, mikor egy
harmadik utastársunk is odakeveredett. Rá is lecsaptak
volna mint potenciális vevőre, de ő azt gondolta, kicselezi az
árusfiút, és németül szólalt
meg, így kikerülve a további
kommunikációt, mert ezt a nyelvet itt nem nagyon
beszélik.
De ahelyett, hogy békén hagyták volna, a
fiúnak felcsillant a szeme. Mint kiderült, éppen
németül tanul – kellhet az üzlet miatt –,
és van pár dolog, amit nem ért. Végre
jött valaki, akitől kérdezhet, aki majd elmagyarázza
neki! Útitársam pár szavas tudását
csak álcának használta, és pláne nem
volt echte német.
Engem viszont felvillanyozott a megmentésre
váró helyzet, és átvettem a
stafétabotot. A fiú addigra hozta a
szótárát, és kiejtettünk
néhány bonyolult szót, próbáltuk
tisztázni a 'Verkrämpfung' szó
jelentését, amit én értettem ugyan, csak az
angol megfelelőjét nem tudtam, így némi activitybe
ment át a dolog, valamint, hogy miért nem találja
a 'used to' megfelelőjét a német szótárban
ugyanolyan szerkezettel.
A többiek már mentek volna tovább, de mi
egészen belemélyedtünk a nyelvek
útvesztőjébe.
És miközben ott eldiskuráltunk mindkettőnk
örömére, egyszer csak beugrott a már
említett film zárójelenete és muszáj
volt mosolyognom a saját helyzetemen: Egyiptomban, egy
asszuáni bazárban angolul magyarázva
tanítgatok németre egy feltehetően núbiai
fiút.
Hát igen. Ember sorsát el nem kerülheti.
♣ ♣
♣
