Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Sztancsik Éva Lambrozett

PIPACSFÖLDÖN

Szikrázott a Nap azon a délután
felvettem a kedvenc virágos ruhám –
hajamban méh dongott, így töltve kedvét
hasamon rózsát kergettek a lepkék.

A szomszéd réten hajlongott sok pipacs
szellő úr szisszent: ez vadvirág, ripacs! –
Csitt legyen! intettem, ne lármázz, lelkem
hozzájuk megyek, hogy bájam terjesszem.

Szerény, vérhajú, hamar-hulló élet…
sajnállak, hiszen oly hirtelen véged –
gondoltam valamit! csak maradj tovább
hangolj lelkemből daloló csalogányt.

Kottázd kezemnek, ruhámnak, szívemnek
kottázd, hogy tőled színesek a csendek –
légy az, kis növény, mi földnek az eső
…hatalmas, hatalmas, termesztő erő.



Fekszem most is vörös hullám-tengerben
testem leplét takarja édenkertem –
immáron rajtam van a legszebb szoknya
olyan, mintha bennem a Föld szuszogna.

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©