Sokan ismerjük és szeretjük a ma is Kőszegen
élő író, költő Bősze Éva verseit,
meséit, verses meséit. Több sikeres
gyermekkötetét is forgathattuk már, és most
újabb sokrétű gyermekkötetének
örülhetünk. Aki szereti a meséket – mert
lelkében olykor megcsillan a gyermeki
kíváncsiság és derű –,
bizonyára érdeklődéssel olvassa – fel
– ezeket a hol tanulságos, hol vidám, vagy
éppen elgondolkodtató meséket (melyek egy
része megidézi a szerző életét is), verses
meséket és valóban kedves gyermekverseket.
Eltűnődhetünk: úgy volt? Nem úgy volt? Itt van a
Gyöngyös-patak. Bevallom, nem tudtam, hogy ez a
Gyöngyös-patak, amelyről itt olvashatunk, Ausztriában
ered, Sárvárnál a Rábába torkollik,
és a Kőszegi-hegység egyik fő vízgyűjtő
vízfolyása. Na persze, könnyű Bősze
Évának, hiszen neki ez a vidék az
„anyanyelve”…
Természetszereteténél talán csak
rejtőző, rejtett, mégis határozottan megvallott
hazaszeretete nagyobb, amiről gyermekirodalom, mesék
kapcsán talán ritkán beszélünk. Vagy a
magyar nyelv ápolásáról, aztán meg a
zenéről mint örömforrásról.
Bősze Éva mély érzelmeket mozgat meg
bennünk más területeken is. Örömöt
és szomorúságot egyaránt, amilyen maga az
élet is. „Jaj, ha nem ér ide a
Mikulás!” – ez egyik meséjének,
„mesetörténetének” a címe. Fel
sem merül, hogy nem jön, hiszen Mikulás igenis
létezik a két gyerek számára – csak
az a kérdés, hogy abban a nagy-nagy hóban…
Persze, megérkezik, de szintén persze – nem ez lesz
a történet lényege…
A szerző több írása szól
óvodáról és iskoláról, az
olvasásról. Nem szájbarágósan
és nem didaktikusan. Inkább nagyon kedvesen,
megértően. Sok állatos mesét és verset is
olvashatunk, hiszen „ők” is a természet
részei. Hol valódit olvashatunk, hol valódi
– mesét. Változatosan, témájukat
tekintve is.
A kötet ékességei az
illusztrációk. A kifejező, érdekes rajzok a
Szombathelyen élő, középiskolás Takács Emma munkái.
Reméljük, a jövőben is találkozunk
alkotásaival.
(Bősze Éva: Sára, a
Tündérkert foglya. Mesék, verses mesék
és versek. Uránusz K., Bp., 2016, 110 p.)
♣ ♣
♣
