Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Varga Lajos

Valami maradjon

Nyomot hagyott az évmilliók sora ebben a nagy, táguló világmindenségben. Alakul, izzik, tágul, nő és változik, robban és összeáll, végtelen szinte az Idő, a távolság csillag és csillagrendszerek között. Nyomot hagy e kis bolygón, ahol van emberi élet, a tenger, az óceán, a földrengés, a hideg, meleg fázisai. Kis emberi élet, pár évtized. Nehéz elhinni, hogy is születünk, és az agy hogy irányítja a testet, amit edzeni kell, mellette az elmét is. Az évek alatt a tudat hogy kitágul! Mi mindent felfog, megérti ezeket az egymásba gabalyodó emberi életeket jóban, rosszban.

Születünk férfinak, nőnek. Keressük a másikat, mikor a lélek, a test, a szellem úgy érzi, meg kell találnia a másik felét.

Mert valamikor egyek voltunk.

Bonyolult az emberi élet, mire eszmélsz, tanultál, dolgozol, családod van, felelős vagy egy új életért, aki annyi gondot, de örömet is ad.

Aki átölel, aki jön ötvenévesen is tanácsot kérni, aki anyák napján virágot ad, férj vagy, de visszaadni egyik sem tudja, amit a társad, aki a világra hozott, szenvedett, lázat mért, kenyeret kent, és szívszorongva ad át a párodnak.

De ha te is apa, anya leszel,  szülő, egyedül maradsz, az élet rohan, és lehet, majd neked kell, ha arra szorulsz, hogy gyámolítson.

Munka, bármi, könyvelés, vonatvezető, bányász, orvos, tanár, része a többinek, egy egésznek, de egy gyermek, gyermekek felnevelése, egy ház építése nyomot ad, nyomot adtál.

Ha az átélt szépet, egy napkeltét, ölelést, futást a hóban, madárcsicsergést az erdei ösvényen, a kis patak csobogását, a hegyet, ahogy benéz az ablakodon, úgy véled, meg kell örökítened, a megörökítéssel a pillanatot, az érzésedet átadod vers, írás, kép, szobor alakjában, és ha ezt megteheted, tedd meg.

Oszd meg a nehéz éltet másokkal, és élményeidet fesd meg, írd meg.

Néha ezért sok mindenen kell keresztülmenned, de talán, ha megosztod, kiírod magadból, jobb lesz, adsz valami szépet, valami pluszt, ami egy könyvben, egy antológiában több év, évtized, évszázad,  de lehet, hogy évezred múltán is nyomot hagy, amit TE hagytál itt. A gondolataidat, mikor voltál bús, boldog, kicsit kitártad magad, de magának a szépnek az örökítője lettél.

Együtt járjuk veled a hegyeket, a folyópartot, várjuk az est fényeit, amik majd elkísérik a te utódaidat, akik büszkék lesznek arra. A papa, a mama, a mi mamánk nyomot hagyott, mi és a gondolatai a végtelenben nyomot hagytak!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©