Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Antalfy István

Nyomot hagyni

A Kláris folyóirat pályázata esetről esetre olyan témával szerepel, ami így vagy úgy elgondolkodtatja az embert. Szociológia, pszichológia, lelkiismereti, szellemi elgondolások, történelem, hazaszeretet, mi minden, talán a főszerkesztőn kívül senki nem jegyzi. Izgalmas téma a jelenlegi is. „Nyomot hagyni”.

Ki tudná jobban – ha nem is tudatosan – annak a jelentőségét, mint a tollforgató, író, költő ember, hogy mit jelent: nyomot hagyni. Alighanem az ősember a barlangjában, a fáklyafüst kormozásával már ezt bizonyította. Nem csak a barlangszomszédjának akart nyilván üzenni, és ha nem is azzal a tudattal, hogy néhány ezer évvel később emberek, tudósok, kíváncsiak foglalkozzanak azzal, mit is jelentenek ezek a jelek, miért történt a barlang falára kormozni, vagy éppen festeni, nem is lekopó festékkel, netán akár vérrel is. A rajzok, az ikonok már jelentenek, nyomot hagytak.

Nem hiszem, hogy tévedek, ha ide sorolom az ősember fából faragott istenszobrait is, vagy a totemoszlopokat, melyek bizonyosan nem csak az akkori jelennek szóltak és nem csak az istenük tiszteletére, imádatára. A jövőnek, ha nem is ezer éveknek. De a jövőnek.

Jelek, nyomok a jövőnek. Nyomot hagytak, nem papíron, nem kézzel vagy írógépen írottakat, de olykor esetleg ezeknél hosszabb életű nyomokat.

Azt írtam, ki tudná jobban, mint a tollat forgató, író, költő ember, aki – akár bevallja, akár nem – alig várja, hogy szerzeménye, a vers, a próza, a dal megjelenjék papíron is. (Nem térek ki az egyéb lehetőségekre: tv, filmek stb.) Vagy mennyire várja egy új kötetének a megjelenését. Nem csupán azzal az érzéssel, hogy jó lesz lapozgatni, jó lesz ajándékozni, netán pénzforrásul.

A nyomot hagyni tudatosan vagy öszönösen, bennünk van. Hány és hány jogtalan és szabálytalan, méltatlan feljegyzést látunk falakon, szobortalapzaton, „aki olvassa” és név, vagy illusztráció mellette, jel a jövőnek. Olykor ízléstelen, primitív, talán felháborító, de a „nyomot hagyni”, ha csak egy-két napra is – vagy jelet adni, ez bennük van. A falfirkák témája bizonyos kutatócsoportoknak komoly feladatot is jelentett, esetleg jelent. Olykor a megfejtésükön még akár vitatkoznak is.

Természetesen kiterjeszthető ez a téma monumentálisabb alkotásokra is. A nagy, még nagyobb létesítmények, várak, templomok, igaz, mind a maguk korszakának a céljait valósítják meg egyértelműen, de vajon a Gólem annak idején csak a napjainak kifejezésére készült-e? Aligha. És ha még azt is hozzátesszük, hogy mindezek az olykor gigantikus épületek, építmények kifejezetten a jövőnek (céljaira, csodálatára) létesültek, máris nyomon vagyunk.

Bizonyára akár tudományos, akár szórakoztató irodalom sokaságát lehetne idézni, felsorolni. Bár maguk a tudományos művek, folyóiratok, cikkek el is avulhatnak, de a nyom, a jel megmarad.

A témát csak bővítik azok a ténykedések, foglalkozások, akár művészi szinten, akár alább, amikor élő emberekről, létesítményekről azzal a szándékkal készül rajz, film, fotó, hogy a jövő évek, évtizedek, generációk élvezzék, ismerjék, gyakorolják, utánozzák, csodálják azt, ami ezekben megvalósul. És még egyszer visszatérek az írásos alkotásokra, a médiára, a könyvekre, a könyvtárakra, a múzeumokra, mi mindent említhetnék, ami ugyan elsősorban a jelent szolgálja, de a jövőnek is feltétlenül üzen, nyomot hagy.

Lehet, hogy ez a cikk is abból a szándékból születik (született), hogy nyomot hagyjak, a nevemmel megjelenjék, igazoljon valamit, vagy tiltakozásra késztessen bárkit. Lehet. Néhány soros nyom a mának, a holnapnak, a holnaputánnak. Talán. Lehet.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©