Már kezdett beesteledni. Az ösvény előtt
csikorogva fékezett a kopott Ford. Egy kicsit
hátrált, aztán a vezető, fekete
műbőrkabátban, kiszállt, köpött egyet,
odasétált a csomagtartóhoz, és felnyitotta.
Behajolt, kihúzott egy pokrócba takart nagy
tárgyat, és szuszogva bevonszolta a fák
közé. Kis idő után visszatért, kivett egy
ásót, körülnézett, és
visszasétált az erdőbe.
Ugyanabban az időben, a fenti helyszíntől 380
méterre, egy biológiatanár visszatette a
lencsevédőt a tükörreflexes
fényképezőgépére, ivott egy kortyot a
kulacsából, berakta a jegyzeteit a
táskájába, a táskát a
vállára vette, és elindult az erdő széle
felé. Jó napja volt, több mint ötven
különböző növényről,
virágokról és gombákról
sikerült jó minőségű fotókat
készítenie.
Az író mindezt sokkal részletesebben
írta le, mesterségének szabályai szerint.
Elmúlt dél, megéhezett. Azt mondta magában:
„Ezt így hagyom. Majd ebéd után
javítgatok rajta.”
De aztán rájött, hogy amit egyszer
leírt, azon már nem lehet változtatni. A
műbőrkabátos elkövette, amit elkövetett, odautazott az
erdőhöz, már bent van, a saját jogán
létezik. Ha egyszer bőrkabát van rajta, akkor már
nem viselkedhet úgy, mintha mackónadrágot viselne.
Ha egy kopott autóval jött, akkor már nem jöhet
biciklin. Ha kivett egy takaróba burkolt tárgyat az
autóból, akkor már nem vehet ki
horgászbotot. Nem hazudtolhatja meg magát.
Ugyanígy, a tanárnak ott kell lennie, ha egyszer odament,
ugyanaznap nem viheti a diákjait kirándulásra. Nem
fotózhatja le a növényeket egy ócska
fényképezőgéppel – valószínűeg
egész életében arra a tükörreflexesre
spórolt.
Az író tovább dolgozott a
történeten, gondosan ügyelve arra, hogy amit
először leírt, azt ne írja felül egy
későbbi mondat. Az irodalmi mű úgy fejlődik, mint egy fa
gyökerei: jobbra-balra kanyarodhatnak, de nem nőhetnek vissza.
Végül az éhség győzött, az
író elment egy közeli vendéglőbe, hogy
bekapjon valamit. De gyorsan és idegesen evett. Nem akarta
túl hosszú ideig magukra hagyni a hőseit.
Túlságosan veszélyes lett volna. Igaz, hogy a
létrehozott figurák a továbbiakban már
maguk alakítják a történetet, de az
írónak ébernek kell lennie. Mindenért ő a
felelős.
♣ ♣
♣