"Így, hetven felé"
VERS
Kelemen Nagy Klára
NYOMOT HAGYNI
Minden embernek nagy vágya,
Hogy maradjon nyom utána.
Nem csak keze, lába nyoma,
Az, hogy ne feledjék soha.
Lássák azt, amit alkotott,
Életében létrehozott.
Körülnézek a szobámba,
Emlékeztet sok barátra,
Legjobban a rokonságra
Nem mentek el nyomtalanul.
Apám szobra az asztalon,
Anyám varrta szép takaróm.
Lányaim képe a falon,
Jó ezeket nézni nagyon.
A barátok festményei
Mind a múlnak emlékei
S azok, akik felkeresnek,
Valamit mindig letesznek,
Nem mennek el nyomtalanul.
A lelkemben nyomot hagynak,
Ezzel is velem maradnak.
Testvéreim, gyermekeim
És tanított csemetéim,
Remélem, rám úgy gondolnak,
Utat mutattam a jónak,
S az életben boldogulnak,
Olykor-olykor rám gondolnak.
Elolvassák, amit írtam,
Őrzik, mit velük alkottam.
|
|
|
|
