Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

IRODALOMTÖRTÉNET

Tárkányi Imre

Herczeg Ferenc emléke

Érdeklődéssel olvastam Földesdy Gabriella* tartalmas és alapos könyvét, a Herczeg Ferenc-kalauzt, amely a kissé elfelejtett írófejedelem életútját, műveit mutatja be. Eszembe jutottak olvasmány-élményeim, a Herczeg-regények, színpadi művei, amelyek közül – sajnos – csak kettőt láthattam. És kezembe vettem régi képes folyóiratok – általam spirálfüzetben őrzött – cikkeit, a már idős mesterrel folytatott beszélgetéseket. Fellapoztam néhány könyvet is, amelyekben irodalomtörténészek fogalmazták meg véleményüket a műveiről. Ezekből szeretnék idézni: műveinek fogadtatásáról, az író véleményéről akkor, amikor már „szép korú” volt…

A tragikusan elhunyt Szerb Antal megírta a Magyar irodalom története című könyvet. Ebben így vélekedett Herczeg Ferencről: „Az ő világa is a gentry világa és ő is ugyanazokban látja a jellemző vonásait, mint Mikszáth. A különbség az, hogy Mikszáth megértette a gentryt és megbocsátott neki, Herczeg polgár: csodálja őket… Herczeg a színpadi szellemességét és fordulatosságát nagyon magas fokra emelte. Ő alapozta meg a magyar színházi termelés európai nívóját.”

A kiváló irodalomtörténész, Nemeskürty István szerint „Herczegben a »tojáson kívül« született, azonban önerejéből oda mégis bejutó polgár szólal meg, olyanféleképpen, mint Bródy, csak más társadalmi körből érkezőn… A hét sváb –  legsikerültebb regénye – a jelennek üzen, figyelmeztetőleg a világháború kellős közepén: ezt az országot csak a nemzetiségek összefogása tarthatja meg!” (Ne feledjük: Herczeg verseci sváb családból származik! – T. I.)

A másik kitűnő irodalmár, Hegedűs Géza így jellemzi Herczeg Ferencet A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvében: „Úgy védi az úri világot, mintha támadná… A fasizmustól undorodott… a valódi fasiszták belső ellenségnek tekintették.” Mégis „Tévúton járó ember volt, de tehetséges író, aki nélkül nem teljes századunk első felének irodalomtörténete.”

A Színházi kalauzban Czibor János pedig így írt: „Számításból írt, kiszolgálta a közönséget, de azt legalább mértéktartóan és megbízhatóan csinálta.”

2005-ben, a Kláris első számában sorozatot indítottam a magyar írók történelmi regényeiről. Az első Herczeg Ferenc volt, akinek – röviden – öt könyvéről írtam. Néhány gondolatot idézek ebből az írásból: „Konzervatív szemléletű író volt… Ha történelmi regényeit vizsgáljuk, a magyarságát büszkén vállaló, ízig-vérig hazáját szerető írót ismerünk meg műveiből.” És az ismertető végén ezt írtam: „Herczeg Ferenc történelmi regényei fordulatos, olykor mikszáthi meseszövésű alkotások, melyek mindenképpen hozzájárulnak nemzeti múltunk megismeréséhez.”

Földesdy Gabriella könyvében bőven tárgyalja Herczeg Ferenc színműveit. Régi folyóiratok – Tolnai Világlapja, Film, Színház, Irodalom, Délibáb – már említett cikkeiből idézném fel egy-egy előadás emlékét, illetve Magyar Bálint a Nemzeti Színházzal foglalkozó könyvéből. 1928 – Tolnai Világlapja: „A kéz kezet mos című Herczeg-vígjátékot elsőízben 1903-ban mutatta be a Vígszínház és abban az időben rendkívül frissnek, szellemesen merésznek tűnt fel ez a darab, mely a protekciórendszert mutatja be és gúnyolja ki. A darabot, amelynek a származásra vonatkozó előítéletes szólamait a mai életfelfogás már régen túlhaladta, de amelynek a protekciórendszer visszásságait kicsúfoló tendenciája még ma is erősen helytálló, a Nemzeti Színház gárdája kitűnően mutatta be.”

1933 – Tolnai Világlapja: A dolovai nábob lánya. „Magával a darabbal különösen és kissé megszégyenítően vagyunk. A dolovai nábob annak idején forradalmi újítás volt. Fiatal lány nem is gondolhatott arra, hogy megnézze… Ma a darabot történelmi távlatból nézzük… Igen, ez a tegnap előtti világ távolabb áll.”

Magyar Bálint írja említett könyvében A Gyurkovics lányokról: „A századforduló éveiben ez a darab teremti meg Herczeg Ferenc igazi népszerűségét. A vele szerzett népszerűség azonban később kezd kissé a terhére lenni. Látja, hogy A dolovai nábob lánya és a Gyurkovics lányok világa »sem okos, sem emberséges«, és benne olykor »a tiszti becsület nevében« össze kellett törni egy-egy fiatal életet.” És az író önironikus is volt, amikor „A Gyurkovics lányokkal kapcsolatban »ifjúkori ballépésről« beszélt…”

Ismét Magyar Bálint írja: „A Kék róka csupa irónia,  ám a színház vígjátéknak játssza, a kritika pedig erkölcsdrámaként elemzi. Komolyan teszik fel a kérdést: Volt-e Cecil a Török utcában? Az író derűs, elnéző válaszokat rögtönöz, mulattatják a fontoskodó elemzések.”

Érdekes kép a Délibáb című folyóiratból, az 1939-as évben Kolozsváron bemutatták a Bizánc című történelmi játékot. A fotón a főszereplők: Nagy István és Fényes Alice, a későbbi hazai filmek sztárjai.

Az általam látott két előadásról. Írásaim a Klárisban jelentek meg. 1999, Nemzeti Színház: Majomszínház. „Ebben a darabban az emberi társadalom illusztris képviselői kevésbé rokonszenvesek… A majmok véleménye: jobb, ha nem kívánnak emberek lenni. Ezekért az emberekért nem érdemes elhagyni az őserdőt.”

2000-ben az Evangélium Színház mutatta be A híd című drámát. „Herczeg Ferenc nem Kossuth-párti – jegyeztem fel –, a vitában egyértelműen Széchenyi elgondolásait támogatja Kossuth forradalmi elképzeléseivel szemben… Ebben a szellemben ábrázolja darabjának főhősét és József nádor személyét.”

És, talán nem érdektelen jelen írásban felidézni az író megfilmesített alkotásait sem, amelyek a harmincas-negyvenes években születtek. A Rákóczi induló 1933-ban készült. Ez a film A dolovai nábob lánya című színmű filmváltozata. Szereplői a korszak sztárjai: Jávor Pál, Dajka Margit, Csortos Gyula, Kiss Ferenc. A Pogányok (1936) szereplői Muráti Lili, Uray Tivadar, Kiss Ferenc. Az 1940-es év sikere volt a Gyurkovics fiúk. Szilassy László játszotta a katonatisztet, Turay Ida a parancsnok leányát, Rajnay Gábor a zord papát. A láp virága című különös történet 1942-ben került vászonra, ismét Jávor főszereplésével, és ugyancsak 1942 nagy produkciója volt a Sziriusz című fantasztikus film, amelyben Szilassy László alakította a múltba utazó grófot, Karády Katalin pedig egy olasz énekesnőt.

Ezek után ismét a régi folyóiratokat „böngésztem”, hogy megtudjam: mi volt Herczeg Ferenc véleménye az életről, a nőkről, az öregedésről… Abban az időben – hetvenedik élete végén – nagyon sok interjú készült az írófejedelemmel. A Film, Színház, Irodalom és más lapok keresték fel hűvösvölgyi villájában. Demjén József kérezte a 77 éves írót: „Hogyan őrizte meg fiatalságát, Kegyelmes uram?” Herczeg nevetve válaszolt: „Az egészség és a hosszú élet titka, szerintem a rendetlen életmód. Világéletemben összevissza éltem: akkor eszem, amikor megéhezem, akkor dolgozom, amikor kedvem kerekedik rá: egyszer éjszaka, máskor hajnalban, újra máskor délben, ahogy jön.”

Heczeg 79 éves. Ekkor írta Egyed Zoltán róla: „A kegyelmes úr nem szereti, ha a kollégák kegyelmes urazzák… Legjobban azt szereti, ha azt mondjuk neki: szerkesztő úr.” Herczeg Ferenc mondása az öregségről: „Az öregségnek van egy nagy előnye: közelebb jutunk az igazsághoz.” Ismét Egyed Zoltánnak nyilatkozott: „Nekem különben az a meggyőződésem, hogy a kapás ember lehet sváb, tót, kultúrember Magyarországon azonban csak magyar lehet. Ha ezért renegát vagyok, annyi baj legyen, Zrinyi Miklós és Petőfi Sándor társaságában vagyok az.” Könyvnapi interjút Bella Andor készítette.  Herczeg véleménye: „Ez nem az író, hanem a könyv ünnepe… Író és közönség ezekben a napokban együtt ünneplik a magyar könyvet. A könyv… házibarát, nevelő, társalkodónő, betegápoló, útitárs.” De az ún. ponyváról is nyilatkozott: „A ponyva? Annyi bizonyos, hogy ez a műfaj valami jót is ad az embereknek: megajándékozza őket az élménnyel, a kalanddal.”

Egy ifjú újságírónő, Gách Marianna a nőkről kérdezte. Hezczeg elgondolkodott. „A nő ma talán nyíltabb és őszintébb, mint azelőtt volt. De ebben az őszinteségben nincs számukra sok köszönet. A férfiaknak jó, de a nőnek nem használ… A dolgozó nő típusa nem új, csak munkaköre változott meg.” (Hogy meny-nyire, azt az író már nem érhette meg…)

Még néhány vélemény a nyolcvan éves íróról. Papp JenőMagyar Nők Lapjában írta: „Herczeg Ferenc kitért minden személyét és korát illető ünneplés elől, ezt nem csak a háborús idők alkalmatlan körülményeivel magyarázzák, hanem azzal az írói magatartással is, amely Herczeg Ferencnek mindig is sajátsága volt.”

Csathó Kálmán, a jó barát, szintén kiváló író és rendező, így nyilatkozott: „Elbűvölő társalgó és mindig érdekes… A legjobb ízlésű ember, ennélfogva természetes, ha idegenkedik az ízléstelen túlzásoktól.” Bajor Gizi, a remek színpadi színésznő szerint: „Tőle tanultam meg, hogy semmin se csodálkozzam és igazán sohase haragudjam. Sziklaszilárd karakter, igazi férfi.” És folytatta: „Herczegnek szexappealje van – mondta egy színésznő ismerősöm.” Amikor Bajor Gizi ezt elmondta az idős írónak, az nevetve válaszolt: „Ez attól van, hogy állandóan szerelmes vagyok!”

A hűvösvölgyi villában – amelyen semmiféle emléktábla nem hirdeti, hogy 97 éves korában elhunyt édesanyjával együtt itt élt békességben – nyugodt élete volt, igaz, 1945 után teljesen magányosan, elfeledve. 1954-ben, amikor meghalt, négy soros tájékoztatás írta, hogy örökre megpihent az írófejedelem.

Földesdy Gabriella új könyve – és talán ez a kis összeállítás – közelebb hozza a mai olvasókhoz a Pogányok, a Bizánc, az Ocskay brigadéros, a Kék róka, A híd és a többi felejthetetlen novella, regény, színmű alkotóját.


–––
* Földesdy Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauz. Bp., Kairosz K., 2016, 387 p., 8 t. A Kláris előző, 16/6. számában ismertetjük. – A szerk.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©