Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Hollósy Tóth Klára

TÉL PANNONHALMÁN

Mindenütt hó, kristálypehely,
hófehér a domb, a táj,
a bölcs Ölelés megpihent,
ide ringja sóhaját.

Puha gyolcsot szõ most némán,
csitítgatja szívemet,
megfagyott a kies világ,
emlékekkel terhesen.

Szállong a lágy, tiszta béke,
hó lepi az utakat,
néma órák, percek, évek
tûnt idõkben nyugszanak.

Álmok, vágyak, szép remények
elizz’tak, mint tiszta fém,
szép szerelmek mind kiégtek
hazugságok tengerén.

Hol van a múlt, és Õ, ki várt?
Minden rég a hó alatt,
mezítelen, tar karú fák
dermedésben állanak.

Kitakartak, põrék, fáznak,
hûl a világ, rég halott,
az idõben csendben várnak
éjszakák és nappalok.

Hull a hó, hull szakadatlan,
hûs nyugalmat osztogat,
lágy kegyelem érint halkan
s az érkezõ alkonyat.

Elringatni, betakarni
szépen, csendben, hangtalan,
minden fájót eltemetni
… hull a hó, hull, szótalan…

Hópelyheket zuhog, neszez,
keringél a domb felett,
lágy takaró mindent befed,
szépség tisztább nem lehet!


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©